Hittel és reménnyel

A miklósvári születésű, jelenleg Sepsikálnokon lakó Incze Zitát öt éve műtötték meg melldaganattal. Operációja után úgy gondolta, tennie kell valamit azért, hogy sorstársai, akik átestek hasonló műtéten, vagy netán most készülnek arra, ne maradjanak egyedül. Mint mondta, ilyenkor a legfontosabb a lelki támasz, a biztatás, a bátorítás.

Ő már korábban is az egészségügyben dolgozott, a mellrákos betegeket támogató csoportját két éve hozta létre Sepsiszentgyörgyön, egy éve pedig (egyelőre havonta egy alkalommal) a baróti, illetve Barót környéki betegekkel is találkozik. Az erdővidéki csoport Katona Elza kezdeményezésére alakult, aki szintén műtve volt melldaganattal. Múlt heti találkozójukon beszélgettünk Incze Zitával, aki ismertette a csoportok tevékenységét, azzal a céllal is, hogy más betegek is tudomást szerezzenek róluk, s ha gondjuk akad, tudják, van, akihez fordulni.

Mint megtudtuk tőle, a Kovászna Megyei Vöröskereszt égisze alatt műkődnek, tavaly egy pályázatot is nyertek, ennek keretében sikerült protéziseket és speciális melltartókat vásárolniuk, amelyeket szétosztottak az igénylőknek.

– Ezeket kétévente lehet kérni a biztosító pénztártól, de nem biztos, hogy tartanak ennyit, van, akinek időközben is szüksége lehet rá – nyomatékosította a pályázat hasznosságát beszélgetőtársunk.

Szórólapokat is kiadtak, amelyeken a mellrákkal kapcsolatos tájékoztatók olvashatóak, továbbá azokon néhány csoporttag is megosztja gondolatait az együttlétek hasznosságáról, hangulatáról.

Egyelőre két cég, a székelyszáldobosi Kolumbán Trans és a felsőrákosi Zöld Út Kft. anyagi támogatást is nyújtott, a segítségüket köszönik ezúton, és számítanak mások adományára is.

– A pénzt vizsgálatokra is fordítanánk, vannak ugyanis, akik anyagilag nem tudják megengedni maguknak az ezzel járó költségeket – mondja.

Kovászna megyében számítása szerint mintegy 500–600 nőt érint a betegség, nekik a csoportok révén tanácsokat tudnak adni, akiknél diagnosztizálták a daganatot, annak arra nézve, hogy hova folyamodjon, mit tegyen, mire számíthat, aki viszont már átesett műtéten, azzal a lábadozást illetően osztják meg tapasztalataikat. A találkozókra olykor szakorvosokat is hívnak, akik szintén hasznos tanácsokkal szolgálhatnak.

– Mindenkinek más a szervezete, egy új csoporttársnak mindig elmondjuk, mi mit tettünk, hogyan táplálkoztunk a műtét után, de ő kell eldöntse, hogy neki mi a jobb. Egy biztos: visszafogottabban kell enni, de amit kíván a szervezet, azt nem kell teljesen megvonni tőle – tudtuk meg életvitelükkel kapcsolatban.

A melldaganattal műtöttek körében egy babona is kering, amely szerint a műtét után öt évig nem szabad beszélni a betegségről. Incze Zita ettől óva int mindenkit, és épp ellenkezőleg, azt tanácsolja, senki se zárkózzon magába, ne dugja senki homokba a fejét, hanem fogadja el sorsát, legyenek céljai, mert csak hittel és reménnyel lehet legyőzni, túlélni a mellrákot.

A csoportok nyitottak, bárkit befogadnak azokba, és amint a baróti csoport tagjai egybehangzóan mondták, nagyon jó, hogy azok léteznek, van, ahol akár a mindennapi örömöket vagy gondokat meg tudják egymással beszélni, talán egy kicsit közvetlenebbül, másképp, mint azt egy idegennel vagy olyan személlyel tennék, aki nem élte át megpróbáltatásaikat. Elérhetőségeik: 0267 313 802, 0724 511 363 (Incze Zita).