Káposztából vetett ágy

Miként már Kányádi Sándor is említette: „tavaszodik, virág nyílik, hóvirág és ibolya…” És, mint tudjuk, a tavaszi felmelegedéssel szorosan karöltve jár a pince hőmérsékletének emelkedése is. Ezért aztán gyorsított ütemben fogyasztjuk a maradék savanyú káposztát, nehogy egy szép nap ehetetlenre érve leljünk rá a hordói lakban.

Meg amúgy is egészséges, fogyasztása egyenes úton vezet bennünket a szükséges C- vitaminszint eléréséhez. Nemhiába mondogatta mindig Édesapám, hogy a legrövidebb út az egyenes. Ezek szerint, egészséghez is vezet. Személy szerint az emberiség azon csoportjához tartozom, akik a káposztát akár reggel-délben-este fogyasztanák, mindenféle formában. Így aztán elég gyakran kerül fel az étlapunkra. E mai napon például a fekvőhely szerepét tölti be, lévén a csirkelábak oly annyira megfáradtak, hogy kénytelenek voltak eldőlni.

A káposzta ízben kiteljesedését elősegítette az ő legdrágább kenyeres pajtása, az alma, meg némi őrölt köménymag és babérlevél is. Előzőleg persze némileg átmostam, mert így március idusán már kissé túl sósnak és savanyúnak tűnik az ízlelőbimbóimnak. A csirkecombok csak só, bors, paprika ízesítést kaptak, majd mindnyájan sütőbe vándoroltak, egy pataki-tál ölén. Végezetül plusz köretet is tálaltam, egy kis krumplipüré személyében.

SzakÁ(rus) Cs(illa)