Kentucky csirkeszárny

Dúl a medvehagymaszezon, ennek eredményeképp mindenki csodálatosnál csodálatosabb recepteket osztogat, amelyek a fent említett növény szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásait is ecsetelik.

Tény, hogy egészséges, épp addig a pontig, amíg össze nem tévesztjük  a gyöngyvirág leveleivel, akkor ugyanis garantált gyomormosás következhet. Szedni igazából nem szoktam, ugyanis mifelénk nemigen terem a vadonban, de még ha elő is fordulna, nem venném a szívemre, hogy letaroljam medve koma hosszú, téli álomban „berozsdásodott” emésztőrendszerének elsődleges tisztítószerét. Meg nem is biztos, hogy ideadná, ha netán összefutnánk. Ezért most ne is essék több szó a medvehagymáról.

Annál több egy bizonyos fajta sült csirkeszárnyról, amely fiaimnak igen nagy kedvence. Receptje titkos, mármint, azt mindnyájan tudjuk, hogy a zsiradékban a csirke szárnyát sütik, de, hogy előzőleg mibe mártogatják, azt sűrű homály fedi, mármint fűszerileg. Ezért aztán én most elárulom, hogyan készül nálunkfelé egy hasonló verzió (5.1-esnek nevezhetnénk, ha hallani kellene, és nem enni).

Elsősorban is készítünk egy tempurának nevezett, lisztből és vízből alkotott, homogén elegyet (amit amúgy mi kisiskolás korunkban csiriznek hívtunk). Másodsorban meg felkutatjuk a házban fellelhető kukoricás alapanyagainkat, úgymint liszt és pehely. E növény ugye Kentucky állam egyik fő mezőgazdasági terméke, amelyből aztán egyenesen következhet, hogy ezért mártogatják ebbe a húsokat, és nem búzába. Szóval összekeverjük a lisztet az összetört pehellyel (só, bors, cayenne bors, fokhagyma, sütőpor), és máris nekieshetünk a számomra nem oly kedves tevékenységnek, amely alatt a sütés értendő. Tempura, kukoricás anyag, olaj sorrendben. És, igen, ez még nem az Alzheimer, tojást nem tartalmaz!

Végezetül, hogy ebédünk kellőképp mutatós is legyen, zöldségmuffint sütöttem köretnek.

SzakÁ(rus) Cs(illa)