Kenyérrúd

Azon mélázom ezen a mínusz fokokkal tarkított március végi napon, hogy Sándor, József és Benedek együttesen, egy nagy zsákban cipeli a meleget, vagy esetleg mindnyájuknak van egy-egy kisebb? Lyukas a zsák, eltévedtek, szabadságra mentek, otthonról dolgoznak, vagy mi a manó történhetett velük?

Tavasztündérrel együtt múlatják az időt valahol, netán csak a véletlennek köszönhetjük, hogy utolsó fahasábjaink is falánk kazánunk gyomrában végzik? Szürke a táj, még az esőfelhők is elkerülnek, csak a fürge szélre számíthatunk, ami garantáltan kifújja a házból a meleget, de, hogy ne érkezzék üres kézzel, port hord a helyébe.

Utolsó percek ketyegnek az órán, amikor még választhatjuk, hogy az otthonról dolgozás piciny palánták földbe helyezését, és egyéb élelmiszerforrások saját kezű előállítását jelentse, ugyanis nincs már távol az az idő, amikor már afölött dönthetünk, hogy hideg házban eszünk, vagy meleg házban koplalunk.

Ma hamuban sült kenyérrudakat készítettem, ha netán mégis megérkeznének a fiúk, legyen mit a meleg helyére a zsákba dugni, ha meg mégsem jönnek, szívesen elropogtatjuk itthon mi magunk is. Fél kiló lisztből, szűk evőkanálnyi só és cukor, kiskanálnyi szárított élesztő, negyed liter víz (kis olaj is társulhat) dagasztmányából, kis kígyókákat sütvén, egészen finom falatokhoz juthatunk. Tetejét fűszeres olajjal kenegethetjük, kedvünk szerint mindenfélével meg is szórhatjuk.