Kerti harcok

Nagy híre volt egykoron a magyarok hadi technikájának, rettegte is őket ezért a majd egész kontinensnyi Európa. Esti imájukba, nemzetiségi hovatartozás nélkül szőtték bele egyhangúan a: „ments meg, Uram, bennünket a portyázó magyaroktól!” frázist. Mindaddig, míg pont 1063 évvel ezelőtt, az Augsburg melletti Lech-mezőn, I. Ottó császár német nehézpáncélosai oly annyira elpáholták a kézitusában nem túl járatos magyarokat, hogy a túlélőknek teljesen elment a kedve a további nyugati irányú kalandozástól.

Habár magyar lennék jómagam is, a harci kedv már alig pislákol bennem, csatákat leginkább gyalogosan és szóbelileg vívok, lóháton még ülni sem szoktam, nemhogy vágtatva, hátrafele nyilazzak! Küzdeni csak a kertben szoktam, gyomokkal, igencsak nagy pusztítást gyakran a tárkony nevű biológiai egyedben végzek. Mivel nagyon szeretjük, tárkonyos krumplilevesből is két fajtát fogyasztunk. Az egyes számút mindenki ismeri, ezért álljék itt a kettes számú receptje.

Sós vízben megfőzök 4, kockára vágott krumplit, majd botturmix segítségével szépen összetöröm. Teszek bele apróra vágott tárkonyt, tejfölt és juhtúrót, pont annyit, amennyit sűrű kóstolgatás után elégségesnek érzek. Végül pirítok szalonnakockákat, majd ezeket a leves tetejére szórva, máris kanalazgatom befelé.

Szak(árus) Csilla