Kikelet

Március 8. jeles napján mi mást kívánhat az ember lánya magának, na meg, magától értetődően, összes nőtársának, mint további derűs napokat, lélekben és időjárásban egyaránt.

Környezetünknek természetesen némi tavaszi permeteket is, hogy a flóra és fauna se károsodjék (tovább)! Ilyenkor a kikelet mindnyájunkat utolér (engem is, nap mint nap, sőt, napfényes reggeleken ráadásul vidáman), magok, rügyek mocorognak mindenfelé, mintha csak a világ egy nagy pohár lenne, mi meg (mindenféle kis földi porszemek) benne egy-egy pezsgő buborék. Jómagam meg hol is pezseghetnék leginkább kedvemre, mint egy konyhában?!

Úgy tartja a mondás, hogy a székely ember (és nem csak a menü változatossá tétele miatt) a kicsi pityókát eszi a naggyal. Ez ma nálunk is így történt, ugyanis a fasírtba került egy-két kicsi reszelt pityóka, a főzelékbe pedig sok, kockára vágott, nagy. Mivelhogy a darált hús mennyiségét aggasztóan kevésnek találtam, dúsítottam reszelt krumplival, cukkinivel és kukoricával. A reszelteket természetesen kicsavartam, hogy ne áztassa el a fasírtalapanyagot.

A krumplikockákat megsütöttem olajban, majd nyakon öntöttem egy liszt, tejföl, babérlevél és pici víz keverékkel, majd együtt rotyogtak még egy negyedórácskát. Mondhatni, nem egy koleszterinkímélő ebéd, de nagy ritkán, sátoros ünnepek alkalmával megengedhető.

SzakÁ(rus) Cs(illa)