Lazacpatkó

1957. október 4-én lőtték fel a szovjetek a Szputnyik-1 műholdat a világűrbe, miáltal e nap az űrkorszak kezdetének tekintendő. Mit mondjak, 60 év alatt túl messzire nem jutottunk…

Legalábbis, én még mindig a konyhában toporgok. Emitt, magvas gondolataim szárnyán elrepült néhány krumpli főni, ugyanis ma halat sütök, és a sült hal krumplisalátával az igazi.

Lazacpatkó készül, amolyan hátsó szándékkal, hátha szerencsét hoz a mai napra! Főleg annak, aki a tányérjában megtalálja, mert én sajnos nem leltem, hanem vettem. A halárakat szemlélve, mindig elgondolkodom, jó lenne egy beszállító halszállító.

Készítettem egy kis fokhagymaszószt (muzsdéjt) is, melyet román testvéreinktől tanultunk el, a sok évszázados együttélés során, és hálásak is vagyunk érte (no meg a miccsért is)! A fokhagyma egyébként egy igen cseles, kétélű fegyver, fogyasztása roppant üdvös tevékenység egészségünk megőrzése szempontjából. De hogy milyen illat van kora reggel egy bukaresti buszon, arról ugyan mesélhetnék, de nem teszem, mert csak az értheti, aki szívta is.

Szóval: 1 fej fokhagymát átpréselek, hozzáadok sót, majd az olajat először cseppenként, majd vékony sugárban adagolva hozzákeverem, mintha majonézt készítenék. Egy kevés joghurttal ízesítem, és medvehagyma-darabkákkal díszítem.

Végül még a szívemet is odatettem. A tányérra.

SzakÁ(rus) Cs(illa)