Liszt

Alábbi írásom azon személyeknek szánom, kik a nagy bevásárlási lázban túl sok lisztet halmoztak fel, és nem szeretnék, hogy ez rájuk pimpósodjon (mondjuk ez még pár hónapig nem fenyegeti őket, ha megfelelő módon tárolják). Eledelt kidobni vétek jelige alatt pedig fogjunk neki kenyeret sütni!

A legegyszerűbb, óvodás változat annyira könnyű, hogy a sikerélmény és a telt gyomor minden esetben garantált. A dagasztás nélküli kenyérről beszélek, melynek alapanyagait összekeverve, bármikor friss kenyéralapú eledelt varázsolhatunk az asztalra: zsemlét, gyökérkenyeret, focacciát, pizzát, perecet. Vegyünk egy kiló lisztet, 7 g szárított élesztőt, 30 g sót és 8 deci langyos vizet (néha egy kis olívaolajjal szoktam ennek egy részét helyettesíteni), keverjük össze egy fakanállal, majd felhasználásától függően, tegyük hűtőbe, vagy hagyjuk a konyhában, ahol minimum 12–14 óra kelés után, süthető állapotba kerül.

Mindennapi kenyerünk tehát eme egyszerű négy összetevőből bármikor előteremthető, és frissen, ropogósan illatozhat asztalunkon. Amikor a pékségben előállított termékben még négy-ötfajta adalékanyag (és nem a hagymára, olajbogyóra, magokra gondolok) rejtőzködik, mindenképp meggondolandó, hogy melyiket fogyasszuk. Száradás esetén se dobjuk ki, keltsük új életre, bundáskenyér formában!