Ma jön Mátyás a szekercéjével

Nincs jó hírünk a korai tavaszban reménykedők számára, ugyanis a közismert időjárási regula szerint Mátyás jeget tör, ha talál; ha nem talál, csinál – mára viszont szinte majd mindenhol fagypont fölötti hőmérsékletet ígérnek a meteorológusok. Legfennebb a szeles időben bízhatunk, ami a jó tojásszaporulat előjele. Régen azt tanácsolták, ezen a napon kell elvetni a sárgarépát, borsót, petrezselymet, mert ezt a magot nem eszi meg a féreg, a horgászok pedig föltétlenül próbálják ki a szerencséjüket, mert ha ma horogra akad valami, az egész évre jó fogást ígér.

Jézus kereszthalála után Júdás felakasztotta magát, így az apostolok tizenegyen maradtak. A helyét nem sokkal pünkösd előtt pótolták a tanítványok szűkebb köréből, Mátyás az első a három, a tél hatalmát szekercéjével megtörő szent közül; márciusban aztán jön Gergely és Benedek. Mátyás apostol vértanúságának eszköze a szekerce volt, ikonográfiái jele is ez, és a jeget is ezzel töri, ha talál.

Kárpát-medencei kultuszának az Árpád-korból még nem lehet nyomát felfedezni, igazából Mátyás királynak köszönhetjük a népszerűségét, aki éppen február 24-e előestéjén születetett. A régi naptárakban kedves anekdoták járták „jégtörő Mátyásról”; Tamási Áron hasonló című regénye a „jégtörés” jelképes értelmére épül.

Hajdanán a gazdák úgy tartották, ma vagyunk a tél közepén, ezért megmustrálták az állatoknak szánt takarmányt, s ha fele még megvolt, akkor megnyugodtak. „Vadasdon azt tartják: ha nem kap jeget Mátyás, rakj tűzifát a kemence mellé, mert szükség lesz rá. A Mátyás-napi lágy időnek nem örülnek, mert még kemény, fagyos időre változhat. A környéken azt tartják, hogy Mátyás napján meg kell rakni a melegágyat, s az izék, kórészálak eltevése – enyhe idő esetén – érvényes erre a napra is” – írja a helyi szokásokat feldolgozó Székely Ferenc.

A régi háromszéki asszonyok ezen a napon nem ültettek libát, máshol viszont a Mátyás-napi lúdtojást megjelölték, mert abból jó szaporító gúnár kel ki. A gazdák örültek a hidegnek, hiszen az gazdag termést vetített előre. Itt is ismerték a regulát, miszerint „Jégtörő Mátyás ha nem kap jeget, akkor hagy, ha jég van, akkor töri”. Dálnokon ezt még rímbe is szedték:

A jeget olvasztja Mátyás,

Töri, és rajta léket ás,

Elrontja-bontja, ha talál,

Hogyha nincsen, akkor csinál.

Székely László jegyezte le a múlt század közepén, Ünneplő székelyek című dolgozatában: Csíkszentmártonban az a hiedelem járta, hogyha ezen a napon nem indul meg a jégzajlás, a jégtörő szent csákányát éleztetni adta két hétre. Ajnádon azt tartották, ha Mátyás előtt enyhe az időjárás, az apostol napjára kemény, fagyos idő lesz – a jelekből ítélve azonban idén kivételerősítő szabálynak lehetünk tanúi. Székelyvarságon egyesek azt is tudni vélték, hogy ha a vízfolyások jege Mátyás napra beszakad, korán beköszönt a tavasz.

Az időjárásban azonban nem csak manapság, hanem évszázadokkal ezelőtt sem lehetett bízni. Főként a „globális felmelegedés” okán rettegők megnyugtatása végett jegyezzük meg, hogy 1473 februárjában a mezők annyira kizöldültek, a fák úgy virágoztak mifelénk, mint máskor májusban. 1696-ban az egész februárban derűs, száraz maradt az idő, említésre méltó fagy nélkül. Kis jégkorszak ide, kis jégkorszak oda, de 1843 februárjában is virágoztak a gyümölcsfák, 1929-ben pedig az 50 éves diófák elfagytak.

Címlapfotó: a dálnoki református templom

Fotó: Varga Terézia/Székely Kalendárium