Medvehagyma

Egyre közeleg az idő, mikor háborús időkben kreált recepteket keresgélünk, és fazékba, tányérba ültetjük őket, sőt, nálam ez már meg is érkezett.

Egyre több a hiánycikk, az árak meg az üzletbe betérő vásárlók vérnyomásával egyenes arányban emelkednek. Kénytelenek leszünk megtermelni betevő falatunkat, vagy éjt nappallá téve dolgozni, hogy megszerezhessük a rávalót. Teljesen elborzadva szemlélem az előttem elnyúló, sárgával pöttyözött bársonyzöld gyepet, miközben krumpliföldet képzelek a helyére. Kicsit ideges is lettem, ugyanis nem érzem, hogy annyira pazarlóan éltem volna, amiért megérdemelném, hogy mindezt elvegyék tőlem. Persze, vannak fokozatok, és emberek, akik ennél rosszabb körülmények között élnek, jómagam ugyanakkor azért is hálát adhatok naponta, hogy egyáltalán élek, de az igazságtalanság kissé kibillent a pozitivitásból.

No, de süt a nap (néha), leszüreteltem a medvehagyma-termésem, olyan rengeteg levelet hajtott, hogy a mai ebédünkbe teljes mennyiségében bele is fért. Karalábéleves készült, medvehagymás húsgombóccal, mely átmenetet képezett egy töltött és egy mezei karalábéleves között. Mivel az enyhén fás karalábét is aranyárban mérik, a töltött karalábé kezd elérhetetlen fogalommá válni, de ezen módszerrel kicsit megidézhetjük az ízeit. Piciny változás csak a gombócba kevert medvehagyma miatt figyelhető meg.

Berszán-Árus Csilla