A méhészet egy gyönyörü mesterség ,csak egy a hiba ,hogy a gazdák aföldeket nem megfelelöen permetezik és ez nagyon sokat árt a méhecskéknek !!!!!
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A ház előtt egy kis szekér, rajta mézes üvegek, már onnan tudni, hogy jó helyen jár az ember. Az udvaron egy autó áll, amelyre méhek vannak festve, később kiderült, a házigazdánk saját kézével pingálta ki. A portán Csákány Attila él feleségével, Zsuzsával és édesanyjával. Amikor nekifogott méhészkedni, csak négy méhcsaládja volt, néhány eszköze és kevés tudása. Egészségi gondokkal küszködött, pontosabban veseproblémákkal, így barátja ajánlására vágott bele a méhészkedésbe, majd ennek köszönhetően az egész család nagyon megszerette a méheket. Az első év végére már 11 családdal bővült a méhes: így lett méhük, mézük és egyre több türelmük. Csákány Attilát a méhei tanították meg, hogy megőrizze a nyugalmát.
Ha mérges vagy, ne menj a méhek közé
– Az elején úgy kezdődött, hogy voltak méheim, szaladtam hátra hozzájuk, jól megszurkáltak, és jöttem elé. A végén, amikor már nem tudtam semmit ez ellen tenni, a barátomhoz fordultam – akitől ajándékba kaptam két méhcsaládot –, hogy segítsen, adjon tanácsot. Ő hívta fel a figyelmemet, hogy amikor mérges vagyok, ne menjek a méhek közelébe, mert megérzik, és támadnak.
Eleinte mindent ösztönösen végzett, majd később kezdett tanulni, olvasni, tanfolyamra járni, kérdezgetni, de mindig a saját tapasztalata vezette. Új, könnyebb kaptárokat készített. Kezdetben lányai is besegítettek: „Ha nincs fiam, van lányom” jelmondattal. Ma már több mint 120 méhcsaládjuk van. „De ennél több nem is kell. Sem mézből, sem munkából” – jelentette ki a házigazda.
– Nemcsak szorgosak ezek a 40–42 napig élő állatok, mert szezonban ennyit élnek, hanem nagyon pontosak is, ezért kell vezetni a munkaidejüket. Kilencnaponta bontjuk a kaptárt, azért van az a kilenc nap, mert 18 napra kel az anya, vagyis a méhkirálynő. A kaptárnak van egy hüvelye, ezt nevezzük anyabölcsőnek, amelyet a sok ezer méh miatt nehéz észrevenni.
Megtudtuk, hogy egy kiló mézben közel 120 ezer méh él, és egy kaptárban akár öt kilogramm méz is lehet. Csákány Attila szerint ezért nem foglalkoznak az állatorvosok azzal, hogy a méhek fülébe fülszámot tegyenek.
A méhésznek csak márciustól van munkája
– Egy családtól, attól függően, hogy milyen az év, 30–60 kilogramm között lehet mézet elvenni, és azt értékesíteni. Nagyon meg lehet ezt szeretni, több okból is. Ez az egyetlen háziállatfaj, amelyik nem kíván folyamatos odafigyelést, csak tavasztól őszig kell vele foglalkozni, akkor sem naponta. Télen bútorokat készítek, házikókat és persze új kaptárokat, mert ilyenkor nem igényelnek gondozást a méhek, összehúzódik a család a kaptáron belül, gömb alakot képezve, hogy kisebb legyen a hőveszteségük. Februárban már elkezdenek petézni, de nekünk csak márciustól van munkánk, amikor már jobb az idő – mesélte nagy beleéléssel.
Azt is megtudtuk, hogy a méhek mozgása 12 fok fölött válik rendszeressé, és ha találnak virágot, már gyűjteni kezdik a nektárt. Ilyenkor ellenőrizni kell, hogy minden család jól telelt-e át, ha valahol elveszett az anya, azt a családot egyesíteni kell egy másikkal, ekkor még nincs sok munka, de figyelni kell a mozgásukat.
– A tavasz kezdetével, áprilisban már kezdődik a gyümölcsvirágzás, aztán a repce. A napraforgót én nem szeretem, beleragadnak a méhek, és sokkal több energiát elhasználnak. Ilyenkor már bővíteni kell az életterüket, újabb lépeket adni nekik. Tizenöt-húszezer méh telel át egy családban, és tavasszal fölszaporodik, nekünk pedig mindent meg kell tennünk, hogy ezt segítsük, akkor tudjuk jól kihasználni a gyűjtési lehetőséget.
Az anyaméh az áprilisi hónapra már beindul, háromezret is képes naponta petézni. Ez meghaladja a saját testtömegét. Ő elél öt évig is, de Csákány Attila a termelésben csak két évig tartja meg, ha nagyon jó méhkirálynő, akkor három évig. Természetes körülmények között is, amikor kezd gyengülni a teljesítménye, a méhek megérzik, hogy baj van vele, és leváltják. Ezt csendes anyaváltásnak hívják – tudtuk meg a méhészünktől. A másik megoldásuk a rajzás, amikor új anyát nevelnek. Repcevirágzás idején a család már elég erős, eléri fejlődése csúcsát, akkor rajanyákat nevelnek. Ez úgy történik, hogy több anyabölcsőt húznak fel, tízet-húszat, olykor negyvenet is, és mielőtt az első kikelne, a régi anya a népesség nagy részével kirajzik, a helyet átadja az újnak.
– Olyankor lehet látni a vonuló rajt, amikor megtelepednek valahol fán, kéményben, redőnytokokban.
Méhszúrással gyógyulni
A Csákány család nem csak a méz és a jövedelem miatt tartja fontosnak a méhészkedést, hiszen nekik több egészségi gondban is segített:
– Lábtörésem volt, a feleségemnek ínszalagnyúlása, a méhekkel szúrattuk magunkat, és meglepő volt a gyors javulás. Emellett Zsuzsa, a feleségem különböző kenőcsöket készít, amiknek szintén rendkívüli hatása van – büszkélkedett házigazdánk.
– A férjem nagyon büszke a munkájára, én meg őrá, hogy végre megtalálta azt a mesterséget, amiben otthon érzi magát. Mikor valaki mondta, hogy belopják a lelkünkbe magukat a méhek, nem sok hitelt adtunk szavának. Ma már másként gondoljuk. Van egy zászlónk is, amit mindenhová hordunk magunkkal, mikor vásárokra vagyunk hivatalosak. Az van ráhímezve, hogy „Méhek nélkül nincs élet”, és ha belegondolunk, így is van, mert az ő munkájuk a mi életünk, létfenntartásunk záloga. Így még több a motivációnk arra, hogy életünk végéig megmaradjunk méhészeknek – mondta Csákány Zsuzsanna kissé elérzékenyülve.
A Csákány családnak ma már négy helyen is vannak méheik: Katrosa irányában, Szárazpatakot elhagyva, Lemhényréten és Csángóföldön, pontosabban Diószén határában, ami teljesen akácterület, és persze otthon is. Portékájukat leginkább otthonról adják el, de külföldre is vannak rendeléseik. Búcsúzóul kaptunk mézet, sebre készült kenőcsöt és csipkebogyóval elkészített mézet, hogy a téli napokon se fogyjunk ki a vitaminokból. Azt hiszem, új szakmába lettem szerelmes.
Tamás Réka
A méhészet egy gyönyörü mesterség ,csak egy a hiba ,hogy a gazdák aföldeket nem megfelelöen permetezik és ez nagyon sokat árt a méhecskéknek !!!!!
Minden szèp ès jó csak ne „szurnának”. Ėn sok mèzet fogyasztok.Isten áldja munkájukat.
Tiszta szívű, őszinte emberek, gyönyörű foglalkozással. Kísérje szerencse útjukat!
Gratulalok Zsuzsa! Nagyon ugyesek vagytok!
Orom olvasni jol mukodo csaladi vallalkozasokrol, csak igy tovabb!