Merjünk tükörbe nézni!

Kétségtelenül Zacher Gábor volt egyik legnépszerűbb előadója az idei tusványosi szabadegyetemnek, előadásának idejére kicsinek bizonyult a Magyar Ifjúsági Tanács sátra. Az ismert magyarországi toxikológus kendőzetlenül beszélt a függőségek színéről és fonákjáról, a komoly témát humorral tette a fiatalok számára is emészthetővé.

 Az előadóként is brillírozó mentőorvos szerint a függőségeknek köze van ahhoz, hogy tudjuk-e, mitől vagyunk boldogok, és hogy mennyire ismerjük vagy sem önmagunkat, avagy merünk-e tükör elé állni?

Zacher Gábor a mai Magyarország lakosságának testi-lelki egészségi állapotáról nem túl fényes képet festett: a fejlett Nyugathoz képest az átlagéletkor 10 évvel rövidebb, a krónikus betegségek gyakoriságát tekintve Európa élvonalában vannak, az új daganatos betegségekkel pedig éppenséggel elsők. A lakosság 15,5%-a mentális betegségekkel küzd, egyik leggyakoribb közülük a depresszió, amelyet „mentális állapotunk vonatgázolásának” nevezett az előadó. Fogyófélben a népesség, a születések és halálozások közötti különbség 50 ezerre rúg, az utóbbi javára. Évente 30 ezren betegednek meg alkohol és dohányzás miatt, mentális egészségkultúránk sem működik jól.

„Időnként el kellene gondolkodni, hogy mi történt velem az elmúlt héten, hol tartok, hogyan teljesítek, hol van még tennivalóm, és mit rontottam el” – mondta Zacher. Mert ha ezt fölismerjük, akkor van remény a javításra is.

 Függőségek széles skálája

 A kábítószer-függőséget túlértékeljük, a magyar lakosságon belül csak 20 ezerre rúg a drogosok száma. Még az orrcseppfüggők is többen vannak – 25 ezren –, de 100 ezer az altató- és nyugtatófüggők száma, 300 ezer alkoholista és 1,25 millió közösségiháló-függő van. Ezeken kívül is van még jó néhány típus. De hol, hogyan és miért lesz valaki függő?

Minden azzal kezdődik, hogy jó emlékünk fűződik valaminek a fogyasztásához, és nem szólal meg bennünk az a vészcsengő, amely figyelmeztetne a következményekre és óvatosságra intene. Ez a belső kontroll a húszas éveinkre alakul ki, addig működnie kellene a szülői kontrollnak, lehetőleg úgy, hogy ebből a gyerek ne sokat vegyen észre. Ha valaki például kiskamasz korban kezd el dohányozni, 50%-kos valószínűséggel lesz nikotinfüggő, de ha csak húszas évei elején gyújt rá, akkor 10%-os eséllyel. Nyilván a szülői mintának is befolyásoló szerepe van, ez Zacher életében is megvolt, ő maga is 45 éve, 14 és fél éves korától pipázik.

A fiatalok energiaital-fogyasztásának is előképe lehet az anya, apa reggeli kávéja. Az energiaital viszont 14 év alatt különösen ellenjavallt, rendszeres fogyasztása 30–35 éves korra szívizom-elfajulást, szívelégtelenséget, magas vérnyomást okozhat. Csakhogy az ilyen távoli következmények nem igazán rettentik el a tinédzser dohányosokat, mit nekik a 20 év múlva bekövetkező tüdőrák és szívinfarktus, inkább az azonnali büdösségre vezető figyelmeztetések voltak hatásosak a fiatalkori dohányzás visszaszorításában is, említett egy svédországi pozitív példát Zacher, ahol a cigarettásdobozokon az elrettentő képek mellett az a felirat állt: Ha dohányzol, büdös leszel.

 Már orrcseppfüggőség is van

 Gyógyszer-, altató- és nyugtatófüggés talán már ismeretségi körünkben is akad, orrcsepp-függésről nálunk még nem születtek statisztikák, Zacher szerint Magyarországon több tízezren vannak, noha az orrcseppben nincs semmilyen kémiai anyag, mely függőséget okozna. Pszichés alapon működik, miután egy náthában ez nyújt megkönnyebbülést. Rendszeres használatától pörk képződik az orr nyálkahártyáján, a szaglóhám sem tudja ellátni funkcióját, akár ki is lyukadhat az orrsövény.

A munkaholizmus már nálunk is ismerős, jó lenne viszont idejében észrevenni, mikor fogynak el tartalékaink – figyelmeztetett a toxikológus –, és hétvégéinket se áldozzuk fel a nagybevásárlás, családlátogatás oltárán, ha ez csak kötelesség, mert időt kell hagyni magunknak a feltöltődéshez is.

A férfiaknak csapatsportág, a nők saját gettójukban űzik – ezt az alkoholizmusról mondta Zacher, mely elsősorban férfiakra jellemző: Magyarországon 600 ezer férfi-alkoholistát tartanak számon, 200 ezer nőt. A 96 fokos alkohollal telített hévízi tavat háromszor inná ki egy évben az ország lakossága – tette szemléletessé a fogyasztást az előadó. Érdekes módon férfiak és nők ugyanannyian kérnek orvosi segítséget, 20–20 ezren, elsősorban a testi elváltozások miatt, a borvirágos orr, táskás szem, pergamenszerű bőr, büdös lehelet a nőket zavarja jobban.

 Nem ismerjük a határokat

 Zacher szerint a gyűjtögető életmódig nyúlik vissza annak eredete, hogy hajlamosak vagyunk a zabálásra, akkor még azonnal ki kellett használni a lehetőséget a jóllakásra. Az evés komoly érzelmi kielégülést nyújt, gondoljunk a bánat-evésre, de segítséget is kapunk az elhízáshoz, mert divat enni. Az Amerikai Egyesült Államok, Mexikó és Új-Zéland után Magyarország a következő az elhízottak arányát tekintve a lakosságon belül.

A csokoládéról, amelyre szintén rá lehet kapni, Zacher is jót mondott: azoknak az anyáknak, akik naponta esznek csokoládét terhességük alatt, optimistább gyermekük születik, míg a stresszes anyák gyermekei hat hónapos korukban szoronganak, félelmektől szenvednek. Ez a stresszes, csokoládéevő anyukák gyermekeinél nem figyelhető meg.

 Hálóba akadva

 Súlyos mondat: a közösségi média a kábítószerekkel megegyező függőséget okoz. A magyar lakosság negyede folyamatosan online van, 43%-a pedig naponta 150-szer nézi meg a telefonját. A fiatalok az alvásidejükből rabolják el a netezésre fordított időt.

A lakosság 50%-a ébredés után először a telefonját veszi kézbe, 30%-a csak pisilés után nyúl utána, az emberek fele saját bevallása szerint csak 24 órát tudna meglenni a telefonja nélkül. Ennek egyrészt az a következménye, hogy barátaikkal kevesebbet vannak együtt, 30%-uk magányos, másrészt a folyamatos online jelenléttel, megosztásokkal több veszélynek is kiteszik magukat: az internetes zaklatásnak, mert a képeket a háló nem felejti, másrészt akár a betörőknek is. Képes megszüntetni a magánéletünket, és ellenőrizhetővé tesz bennünket – fogalmazott Zacher. S akkor még a sleeptextingről nem is beszéltünk, ami az alvajárókat, álmukban sokat beszélő egyéneket érintheti, akik éjszaka a tudat kontrollja nélkül írhatnak – gyakorlatilag bármit – a netre.

De a felnőttek sem járnak elöl jó példával, például gyerekjogokat sértenek meg, amikor számolatlanul posztolják gyermekeik képét a netre.

Bizonyított tény, hogy a digitális detox – legalább az elalvás előtti egy órában – pihentetőbb alvást eredményez, oldja a stresszt, segíti a koncentrációt – nem árt időnként le- és kikapcsolni, merjünk a pillanatnak élni, tanácsolta a toxikológus.

Pár szóban a vásárlás- és sorozatfüggőségre is kitért az előadó, utóbbiról megállapítva, hogy a túlélés eszköze is lehet azoknak a hátrányos helyzetűeknek, akik csak így és csak addig törhetnek ki saját gettójukból, amíg a tévé előtt ülnek, és a luxuslakásokban, egzotikus partvidékeken élő családok életét élik át.

Ha az ember mer a tükörbe nézni, jó eséllyel felismerheti a baját, és megtalálhatja azt az énerőt, amellyel változtatni tud. Magunk is meg tudunk oldani egy csomó dolgot, másokkal együtt pedig könnyebb is lehet, de először tükör elé kell állnunk – tért vissza a kezdeti gondolathoz az ismert orvos.