Mille-feuille, az ezerlap

Mille-feuille franciául cickafarkkórót jelent, ellenben ugyanezen a néven illetnek egy növényi száraz szárrésznél jóval finomabb süteményt is.

Természetesen erről lesz szó, habár csöndesen megjegyzem, ugyanannyi erővel írhatnék a cickafark jótékony hatásairól, mint a mille-feuille nálam jól bevált receptjéről, ismereteim mindkét témában egy szinten mozognak. Tudni kell, hogy ezt a süteményt házilag elkészíteni igencsak merész vállalkozás, lévén szó leveles tésztáról, ráadásul annak is az inverz (már diákkoromban az egyik visszatérő rémálmom az inverz függvények megoldása volt) formájáról.
Ebbe nem is mélyednék bele túlságosan, inkább a könnyített verziót osztanám meg, ami fagyasztott, készen kapható leveles tésztára épül. Melyet nyújtás, vajjal kenegetés, porcukorral szórás, méretre vágás, dermesztés után kezdünk sütni, 180 fokon, mégpedig úgy, hogy a sütési idő felénél (10 perc), valamely nehezék segítségével gondoskodunk arról, hogy tésztánk a továbbiakban már ne terjedhessen függőleges irányba (ezt még gyakorolnom kell). Ezután következhet a krém betöltése, mely szerepben eredetileg a cukrászkrém (vaníliás) tűnik fel, de ezt persze variálni is lehet. Ma például citromkrémet nyomtam a lapok közé, és süteményemet csak egy emeletesre építettem, mert statikailag így is a pisai ferde toronyra hajazott.
SzakÁ(rus) Cs(illa)