Mindenki tud táncolni!

A tánc világnapját április 29-én tartják, és Jean-Georges Noverre születésnapjához kötik. Idén nem szervezhetnek eseményt a világnap köré, de a táncosok mégis megemlékeznek a jeles napról.

Bár 150 balettjének egyike sem maradt ránk, a művészetre tett hatása adta neki a „Balett nagyapja” nevet, ma is így tartja számon a táncvilág Jean-Georges Noverre-t, akinek születésnapján ünneplik a tánc világnapját. Az elmúlt években szabadtéri eseményekkel emlékeztek a napra, idén azonban ez elmarad, de a táncot szerető és tanító emberek mégis ünnepelnek.

Molnár Eni táncoktató, a Tanulók Háza munkatársa a világnap kapcsán elmondta: számára a tánc a minden, a világnapon pedig együtt ünnepel mindazokkal, akik szintén így éreznek.

– Nekünk, táncosoknak minden nap világnap van, hiszen erről szól a munkánk, az életünk. Nem úgy gondolok rá, mint a születésnapomra, ami tényleg egyszer van egy évben, hanem úgy, hogy minden nap egy ajándék, ha táncolhatok.

Hogy miért fontos táncolni? – a tánc egy komplex mozgásforma, amely olyan rejtett izmokat mozgat meg, amit más sportágak nem. De a legjobban az ember lelkét mozgatja meg. Engem személy szerint a tánc megnyugtat, örömöt szerez, és formában tart, felszabadít – mondta Molnár Eni.

Virág Imola néptáncos, aki idén a tánc világnapján rendhagyó módon, csak virtuálisan találkozik azokkal, akikkel hosszú évek óta naponta több órán át együtt táncoltak, gyakoroltak, izzadtak a próbateremben, illetve azokkal a táncos kedvű, táncoslábú gyerekekkel, felnőttekkel, akik hetente egy-két alkalommal ismerkedtek a párjával, Virág Endre néptáncossal együtt oktatott néptánccal, népzenével, a közösségben való táncolás örömével.

– Talán édes-keserű nosztalgiázás lesz az eddigi élmények felelevenítésével, és néhány régebbi táncelőadás újra nézésével. Erre egyébként mindenki számára hozzáférhető, remek alkalmat teremt a Háromszék Táncegyüttes a saját közösségi oldalán.

A népi táncos leginkább azt fájlalja, hogy idén éppen a tánc teremtette egyik legnagyobb lehetőségre, a személyes találkozásokra nem lesz módja az embereknek, így a táncospárok, közösségek testi kontaktus nélkül fognak ünnepelni.

Marton Enikő szintén évek óta oktat társasági táncokat Sepsiszentgyörgyön. Élete kisiskolás kora óta egybeforrott a tánccal, azóta, hogy eltanulta a helyes pörgést, tátott szájjal bámult a színes szoknyák forgatagát és eldöntötte, néptáncot tanul. Bár ez nem így történt, a tánc megmaradt, így tanult társasági, verseny-, történelmi, divattáncot, úgy, hogy közben zajlott az élete, munkahelyén, otthon.

– Táncolok nappal, táncolok álmomban, egyedül, otthon,  több száz ember és tükör előtt. Táncolok gyerekkel, időssel, egészségessel, beteggel, táncolok saját gyerekeimmel, de mindenekelőtt magammal át az életen. Lassabban, nyugodtabban, talán bölcsebben és kiforrottabban, mint eddig, és addig, míg engedik – fogalmazott.

A táncoktatók azt üzenik mindenkinek a tánc világnapján: kezdjenek el mozogni, táncolni, hiszen mindenki tud, csak nem mindenki gyakorolja.