Mivel tehetünk a legtöbbet a gyermekünkért és önmagunkért?

Amikor az ember gyereket vállal, nagyon fontos, hogy tisztában legyen a saját életével, értékeivel, mert ha nem így van, akkor előfordulhat, hogy szereptévesztésbe menekül. Ilyenkor könnyen megtörténhet az, hogy az élete középpontjába a gyermekét helyezi, ezáltal pedig nem a saját életét és vágyait éli meg, hanem a gyermekét. 

Ez azért hibás döntés, mivel attól még, hogy fontos, hogy a gyermek érezze azt, hogy szeretik és törődnek vele, attól a szülőnek is van egy saját, privát élete. Azaz vannak saját vágyai, álmai, céljai, amik mind megvalósításra várnak. Aki pedig a szereptévesztés hibájába esik, annál könnyen előfordulhat, hogy a saját vágyait vetíti ki a gyermekére, aminek hatására a gyermek a szülő életét kezdi el élni. 

Sosem késő változtatni

Ezzel az életmóddal hatalmas terhet pakolunk a gyermekre, hiszen tudattalanul is megerősödnek felé az elvárások, amiknek ő szintén tudattalanul, meg is próbál megfelelni. Mivel ennek nincs tudatában, így ez óhatatlanul is egy berögzült mintává válik, így megjelenik a megfelelési kényszer és az ebből fakadó elégedetlenség, lelkiismeretfurdalás, ha ez éppen nem sikerül. Így pedig könnyen átbillen a mérleg oda, hogy mindenki a másik életét kezdi élni. 

Mivel minden szülő a legjobbat szeretné megadni a gyermekének, ezért a legjobb, amit tehet, hogy fejleszti magát, és önismeretre tesz szert. Ehhez nyújt hatékony segítéget a Theta Healing módszere, aminek segítségével elkerülhetjük a fenti csapdákat. 

Az sem mindegy, hogy a gyermeknevelés hogyan zajlik a részünkről, vagyis szeretetből vagy félelemből táplálkozik-e. Ha pedig felismerjük, hogy nem biztos, hogy a legjobb irányba haladunk, akkor nem késő változtatni és más szemüvegen át szemlélni a világot.

Érdemes önvizsgálatot tartanunk

Ha a félelem tere az, amiből motiváljuk a gyermeket, akkor a megfelelési kényszer lesz a mozgatórugója a gondolatainak, cselekedeteinek. Hiszen azáltal, hogy mindenben meg akar felelni az elvárásoknak, nem lesz szabad választása, ez pedig állandó szorongást fog létrehozni benne, ami ahhoz vezet, hogy elfojtja az igazi érzéseit, és mást mutat a külvilág felé, mint amit igazából érez vagy gondol. 

Mivel pedig a szülő és a gyermek rendkívüli módon kapcsolódik egymáshoz energetikailag, így elvész mindkét fél identitása, ami nem vezet senkinek a fejlődéséhez. 

Hogyan tudjuk megállapítani, hogy ebben a helyzetben, vagyunk-e? Válaszoljunk őszintén az alábbi kérdésekre és kiderül.

• Mennyi időt töltesz naponta “Énidőként”?
• Az elmúlt hónapban mennyi időd volt arra, amit te szerettél volna?
• A gyerekkel kapcsolatos programokon kívül hány más programod van?
• Hetente, havonta hányszor mondasz le a programodról miatta, vagy éppen a gyermekre hivatkozva?
• Egy beszélgetésnél hányszor beszélsz a gyermekedről és mennyit magadról?

Ha úgy érzed, hogy szükséged lenne egy kis szusszanásra, esetleg elindulnál az önismerethez vezető úton, akkor vár a ThétaForrás csapata!