Múltat idéző járgányok

Vasárnap Sepsiszentgyörgy központjában, az egykori Bodok szálló előtti parkolóban gyűlt össze több mint száz veterán járgány, ezeket tekinthették meg az érdeklődők: kicsik-nagyok érkeztek, és vették szemügyre a gyönyörű autókat, motorbicikliket, de érdekes, régmúlt időket megidéző tárgyakat is hoztak magukkal a kiállítók.

Egyesek ezeket áruba is bocsátották, mások pedig semmi pénzért el nem adták volna „kincseiket”, amelyeket falvakon, idős személyeknél, ócskapiacokon kutattak fel, vagy csak egyszerűen családi ereklyeként őriztek. A parádé szervezői sikeresként, pozitívan értékelték a vasárnapi rendezvényt, ám keserű szájízzel jegyezték meg, sajnos, idén sem „érdemelték ki” a városvezetés szerint a főteret, így a parkolóban kellett bezsúfolódjanak. Kiderült, jövőre az is előfordulhat, hogy más városba viszik, máshol szervezik meg az Őszi Retróparádét. De lássuk dióhéjban, hogy mi is történt vasárnap!

Több kiállítóval elbeszélgetve, hamar kiderült, hogy ezek a parádék azon túl, hogy a laikusoknak is szemet gyönyörködtető események, igazi szakmai találkozók. Többször hallani lehetett, ahogy egymás között adják az autójavításhoz köthető jó tanácsokat a szakemberek, vagy egyszerűen az érdeklődőknek nyitották fel a motorháztetőt, és pontos, részletes adatokkal szolgáltak. Nem minden autónál volt állandó jelleggel megtalálható a tulajdonos, így lapunknak egy autószerelmes, bámészkodni érkező olvasónk kifejtette – egyfajta jó tanácsként az elkövetkezőkre –, hogy érdekes lenne, ha az autómodell és a gyártási évszám mellett a kiállítók a járgány technikai adatait is kiírnák egy adatlapra, hiszen ezt is szívesen böngésznék a kíváncsi nézők.

Sokan arra voltak kíváncsiak, hogy a járgányok ennyi év után még megbízhatóak-e, erre számos pozitív példa volt, mint például az egyik Marosvásárhelyről érkező, fiatal kiállító járgánya is.

– Két éve van meg a Skodám, számos hosszú utat megtettem már vele, több kiállításra, parádéra elmentem. A sepsiszentgyörgyin most először veszek részt: a veterán autók szerelmesei között hamar terjed a hír, de a szervező is nagyon jó barátunk, így örömmel jöttünk. Ilyenkor számos szakmai titkot megosztunk egymás között. Az első autóm Trabant volt, ezzel kezdtem az autózást. Két éve Skodára váltottam, ezt is nagyon szeretem, nem adnám semmiért, de hiányzik a Trabant. Idővel egy Trabantot is szeretnék vásárolni a régi Skodám mellé: a két ütem, kormányváltó elengedhetetlen számomra – mesélte érdeklődésünkre a 21 éves Fábián Richárd.

Jövőre elviszik a városból?

Perpits Thomas, az Őszi Retróparádé szervezője kifejtette, hogy 2016 óta szervezik a megyeszékhelyen a parádét, és sajnos, az évek során nagyon ritkán engedték be a rendezvényt a főtérre. – A sepsiszentgyörgyi Szabadság tér tabu a retrósoknak. Éppen ezért azt fontolgatjuk, hogy egy karaván rendszerű parádéra kéne váltsunk, így minden évben más-más háromszéki városban szerveznénk meg – részletezte Perpits. Idén azzal érvelt a polgármesteri hivatal, hogy megnagyobbították a parkolót, itt jól elférnek, de ez szemmel láthatóan nem így történt, arról nem is beszélve, hogy az ottmaradt – a retrósok által ilyenkor „műanyagként” emlegetett – újszerű autók is rontották a kiállítás képét.

Vasárnap több mint száz veterán autó és motorbicikli vett részt a kiállításon, a járgányok tükrei egymást érték, így parkoltak, számtalan érdeklődő meg is jegyezte, hogy alig lehet elférni a kiállított autók között, arról nem is beszélve, hogy a gyúródásban a kiállítók összeszorított szívvel drukkoltak annak, hogy az érdeklődők nehogy megkarcolják az „ékszereiket”, netán alkatrészeket törjenek le egy óvatlan pillanatban. Szerencsére mindenki felelősségteljesen viselkedett, és csupán egy-egy huncutabb gyermekre kellett rászóljanak a szülők.

Nem szabad vitrinben tartani

A kiállítás egyik szemet megkapó érdekessége volt a Székelyudvarhelyről érkező, 1973-as gyártású, 6 ezer köbcentis motorral felszerelt Ford Mustang Mach 1-es, amelyből világszerte csupán 4–5 ezer darab van – ennyit gyártottak – a kiállító elmondása szerint.

– Minden évben találkoznak a klubtagok, és nemcsak. Ilyenkor a tapasztalatcsere mellett kellemes baráti beszélgetésekre is sor került, és az sem elhanyagolható, hogy a városlakók szép autókat, motorbicikliket tekinthetnek meg, érdeklődhetnek különféle technikai adatról. Mi az amerikai autókban szereztünk jelentős szakmai tapasztalatot, ilyen téren tudunk segíteni, tanácsokat adni – avatott be a Mustang Mach 1 büszke tulajdonosa, az 52 éves Jürgen Hausdorf, aki egyben a közismert Transylvanian Speedshop tulajdonosa is. Tőle tudtuk meg, hogy manapság csupán a befektetők vesznek tökéletes, makulátlan állapotú veterán járgányokat, hiszen ezeknek az árai igencsak borsosak, de jó befektetések, mivel pár év múlva már jóval többet érnek. A veterán járgányok igazi szerelmesei javítják, utaznak a járgányaikkal, értenek hozzá, tudják, hogy nem vitrinben kell tartani ezeket, hanem járni kell velük, hiszen egyetlen járműnek sem tesz jót, ha áll – fejtette ki Jürgen.

Kell érteni a veterán járgányokhoz

A kiállított járgányok többségén trófeaként lógtak a tulajdonosok által már kipipált parádékat, kiállításokat népszerűsítő matricák.

– Mindenhová elmegyünk, találkozunk a kollegákkal, szemügyre vesszük, hogy ki mennyire szépen dolgozott a járgányán, mit, miért módosított rajta. Ezek a matricák mondhatni olyanok, mint a vadászoknak a trófeák, de vannak diplomáink is. Jómagam a nyolcvanas évektől vagyok Trabant-tulajdonos: Bukarestből vásároltam meg 2 új Trabantot. Az első perctől megszerettem ezeket az autókat. Persze volt más autóm is mellettük, de a Trabant nem hiányozhatott, ez a hobbim. Volt 4 ütemű Trabantom is, de nem szerettem, kivettem a motort, és kétüteműre cseréltem. Mindenki kacagta, mert mások pont fordítva csinálták akkor, de én szerettem, hogy szép hangja legyen, pattogjon. Kicsit kell érteni a veterán járgányokhoz, hiszen ha elromlik az úton, már nem minden szerelőműhelyben javítják meg. Jómagam autóvillany-szerelő szakmát tanultam, így nem volt nehéz karban tartsam a járgányaimat – mesélte lapunknak a 71 éves baróti Vajda György.

A család örömére is hatékonyan használhatóak a veterán járgányok, erre jó példa az Antal Barna tulajdonában lévő csónakos motorbicikli is, amellyel – amint az kiderült – nem csupán a barátnőt, de az anyóst is sikerrel lehet szállítani.

– Hobbi szintem bütykölgetem a motorbiciklimet. Van egy nagy szerszámos táskám, így akár az útszélén is megjavíthatom, ha nem komolyabb a baj. Élvezet motorozni a csónakos motorbiciklivel: nem megy gyorsan, lehet a tájba gyönyörködni. Ezt szeretem, ez fogott meg benne. Egyelőre nem vágyom új motorbiciklire. Barátnőmet, barátaimat, de anyósomat is vittem már motorozni: ez egy igazi családi motorbicikli – mesélte büszkén Barna.

Az 53 éves, kézdivásárhelyi Vajna János tavaly óta hódol a retróverdáknak, amióta megvásárolta a 88-as Polo autóját. Lapunk figyelmét a régiségekből készített lámpáival ragadta meg.

– Gyűjtöm a régiségeket, ócskavasasoknál, de idős személyeknél, ócskapiacokon is felkutatom ezeket, és használati, valamint dísztárgyakká alakítok át párat. Az egyik kiállított lámpa például a feleségem elhunyt nagybátyjának a `78-as Daciájából – már megmenthetetlenül lerobbant, szétrozsdázott –kiszedett alkatrészéből készült – magyarázta János, elárulva, hogy esze ágában sincs eladni az emlékekkel tele tárgyakat.

A sepsiszentgyörgyi parádé városi felvonulással végződött, illetve a kiállítók ezt követően Bodokra mentek, ahol a tó mellett felhúzott rendezvénysátorban fogyaszthattak el finom ebédet, koncerteket hallgathattak, és természetesen a következő parádékról, járgányaikról beszélhettek.