Nagycsaládban élni érték

Három éve működik a kovásznai Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesülete, melynek tevékenysége szerteágazó és lefedi Székelyföldet. Az egyesület idén ösztöndíjat hirdet nagycsaládban élő középiskolások és egyetemi hallgatók részére. Erről és más idei programjaikról Hegyeli Attilával beszélgettünk.

– Milyen céllal alakult az egyesület, és mi a küldetése?

– Három évvel ezelőtt három nagycsalád fogott össze azért, hogy Székelyföldön is legyen egy szervezet, amely a nagycsaládosok problémáival, érdekképviseletével foglalkozna, és így alapítottuk meg a Tündérvár Székely Nagycsaládosok Egyesületet. Azt is láttuk, hogy vannak ösztöndíjprogramok, de ezek nem speciálisan a nagycsaládokban élő gyerekeknek szólnak. Ilyen típusú támogatásokra gondoltunk, hogy a politikum felé is jelezzük a többgyerekesek problémáit.

– Milyen sikerrel működtek az elmúlt években?

– Rendkívül jó hangulatú társaságnak írnám le a 60–70 családot, akik tagjaink. Rengeteg kirándulást, sítanfolyamot, játékestet szerveztünk már, de hagyományőrző programjaink is vannak. A célunk az, hogy a család együtt jöjjön ezekre az alkalmakra, éppen ezért fesztivált is rendeztünk tavaly, amelyet feltétlenül megszervezünk idén is.

– Mekkora a legnagyobb nagycsalád, amely az egyesülethez tartozik?

– Azt hiszem a hatgyerekes családok a legnagyobbak, de vannak ötgyerekesek is, a mienk háromgyerekes.

– Milyen programok vannak Romániában a nagycsaládok részére?

– Sajnos Magyarországon kívül nagyon kevés ország van, amely értékeli, és külön támogatja azt, hogy nagy családot alapít valaki. Románia tipikusan az az ország, ahol senkit nem érdekel, hogy egy vagy öt gyerek nevelkedik-e. A minimális gyerekpénzt utalják, és ennyi. Ez nincs rendjén, mert mindenki, a politikum és közéleti személyiségek egyaránt demográfiai problémáról beszélnek, de közben nem tesznek semmit a gyereklétszám növeléséért, senki nem támogatja a nagycsaládosokat. Nincs adóbeli engedmény, csak valami minimális, ami teljesen jelentéktelen összeg, a támogatási formák teljesen nevetségesek.

– Miről szól az ösztöndíj-program?

– Hangsúlyoznám, hogy ez nem tanulmányi ösztöndíj, hanem nagycsaládos ösztöndíj, egyetemista vagy középiskolás diákoknak, akik nem a saját településükön járnak iskolába. A középiskolásoknak félévente 500 lej, az egyetemistáknak pedig 1000 lej jár. A vezetőség bírálja el a pályázatokat, túljelentkezés esetén pedig a legfontosabb szempont az, hogy hány testvér van hasonló helyzetben. Azt szeretnénk támogatni, hogy ha egy családnak 2–3 gyereke is egyetemre jár, akkor legyen számukra könnyebb a megélhetés és taníttatás.

– Mi a jelentősége a nagycsaládnak a mai világban?

– Hatalmas érték ez, a mi gyerekeinknek nincs lehetőségük arra, hogy önzővé váljanak, mivel nem tudunk annyi figyelmet fordítani rájuk, nem tudjuk őket elkényeztetni. A gyerekek korán megtanulják ők maguk felhúzni például a cipőt, mert ha anyuka kell ezt megtegye, akkor biztos nem nagycsaládban él az a gyerek.

– Hogyan lehet erősíteni a fiatalokban a nagycsalád iránti érzést?

– Van nyaranta egy táborunk, ami úgy működik, hogy a nagycsaládok együtt töltenek egy hetet, de fiatalokat is viszünk magunkkal, olyanokat, akik épp házasság előtt állnak. Utólag mindig elmondják, hogy csak a nehézséget látták eddig a nagycsaládban, de a tábor után azt is észreveszik, hogy ennyi nevetés és jókedv, lazaság sincs sehol máshol talán. Valóban nehéz több gyereket nevelni, de ez a dolgok egyik része csupán. Meggyőződésem, hogy egy gyereket nehezebb nevelni, mint hármat, ugyanis, ha sokan vagyunk a családban, akkor oszlik a lelki teher is. Azok az apró örömök, amelyeket a gyerekeinktől kapunk, messze kárpótolnak azért, amikor például egyszerre három cipőt kell kifizetni.