Négy éve Amerikában

Február 8-án múlt négy éve, hogy a kézdivásárhelyi György Eszter Amerikába költözött. Három évet Texasban töltött, de már lassan egy éve New Yorkban dolgozik. Imádja a sokszínűséget, az embereket és azt, hogy rengeteg megbecsülést kap. Tervezi, hogy hazalátogat, de életét jelen helyzetben ott képzeli el.

– Mikor kerültél Amerikába, és miért hagytad itt Székelyföldet?

– 2017. február 8-án léptem be Amerikába, és rá két napra már elkezdhettem dolgozni és megtapasztalni az amerikai életet. Abban az időben párkapcsolatban voltam, a párommal döntöttünk úgy, hogy ismét menjünk együtt dolgozni külföldre, mert azelőtt Svédországban voltunk. Nem akartam ugyanarra a helyre menni, így Amerika mellett döntöttünk. Pénzgyűjtés és a közös jövő volt az oka annak, hogy eljöttem otthonról.

– Először Texasba vezetett utad. Ott mit dolgoztál?

– Texasban éltem majdnem három évet. Szállodában kezdtem mint takarító. Két hónapra rá felügyelő lettem, aki a szobákat ellenőrzi a takarítók után. Eltelt egy év és egy vadonatúj szállodába kerültem, ugyanabban a pozícióban. Az első évben minden nap 12 órát dolgoztam, emellett vállaltam egy másik állást is: a főnököm lányára vigyáztam és segítettem a házi munkában.

– Milyenek ott az emberek? Hát az időjárás?

– Imádtam Texast, az volt számomra az igazi Amerika és az is marad örökre. Egy büszke nemzet, texasinak lenni a létezés egy sajátos állapota. Ezt nem lehet elmagyarázni, igazán csak akkor csapja meg az embert a szele, ha leszáll a földjére. Az emberek nagyon kedvesek, vidámak és segítőkészek. Két évszak van: forró és még forróbb. Télen lehűl a levegő, de nekem, székelyföldi lánynak az nem nevezhető hidegnek. A száraz levegő miatt párologtató használata nélkül nem is tudtam aludni, ellenben Austinban olyan pára van, hogy megfulladsz nyáron, ha kimész a lakásból. A texasiak boldogok, ha esik, mert iszonyatos a hőség. Volt, hogy hónapokig nem esett, és karácsonykor 20 fokot mértek.

– Melyek a kulturális különbségek Texas és Székelyföld között?

– Sok kulturális különbség nincs, itt country-zenéket hallgatnak, nem figyelik meg, ki mit visel vagy éppen divatosan öltözködik-e. Nem ítélkeznek a kinézet miatt, ez Európában másképp van, sajnos. Westernkalapot hordanak és csizmát, és semmi meglepő nincs abban, ha a templomban a vasárnapi istentiszteleten egy férfi élére vasalt farmerben, cowboycsizmában és rózsaszín ingben énekel a színpadon. Az igazi chiliben nincs bab, csak hús. Megkóstolhatod az igazi barbecue-t, szeretik a gyorsételeket és a szénsavas üdítőket. Szóval nem étkeznek annyira egészségesen, mint otthon. A legviccesebbek az autódíszek és -matricák, rénszarvasagancsok, koszorúk karácsony előtt, életnagyságú longhorn (méteres bikaszarv), csontvázak, extrém gumik és felnik. Emellett 1500 rádióadó fogható rengeteg nyelven.

– Jelenleg New Yorkban élsz. Milyen ott az élet?

– New Yorkban, pontosabban Queensben élek több mint egy éve. Sokszínű és izgalmas város. Egyik legnagyobb előnye, hogy hatékonyan működik a tömegközlekedés. Minden héten takarítás van, így nem lehet sehova sem parkolni abban az órában. A bőrszín minden árnyalatával lehet találkozni itt. A város igazi különlegessége, hogy az itt élők nyolcvan százaléka nem amerikai, hanem más nemzetiségű, így azt sem kell szégyellni, hogy akcentussal beszéled a nyelvet. A városban minden megtalálható: van egy olyan mondás, hogyha valamit nem kapsz meg 24 órán belül New Yorkban, akkor sehol nem kapod meg. Megtörténik, hogy akár egy napon át, vagy hosszabb ideig is havazik, mint például a napokban, és akár félméteres hó is összegyűl, ilyenkor kijárási tilalmat vezetnek be, nem szabad az utakon autózni, ha megszeged a rendeletet, megbírságolnak. Ez azért van, hogy az úteltakarítók tudjanak akadálymentesen dolgozni. Előre jelzik, amikor hóvihar várható, betelefonálnak minden céghez, hogy küldjék haza a munkásokat, mert a tömegközlekedés is leáll erre az időszakra. Drága, nagy, kényelmes, izgalmas, sokszínű: ilyen az élet New Yorkban, ahova, ha nem is élni, de kirándulni muszáj eljönni.

– Egy egyiptomi családnál dolgozol. Milyen az élet velük?

– Igen, többek között egy egyiptomi családnál is dolgozom. A tapasztalatomat és tudásomat felhasználva nagyobb dolgokat is szeretnék elérni a jövőben, amit már elkezdtünk a barátnőmmel megvalósítani. Mind a három család úgy tekint rám, mintha családtag lennék, mindent tudnak rólam. Mind a három lakáshoz kulcsom van, szóval a bizalom teljes. Rengeteg szeretetet és megbecsülést kapok, ami manapság ritka.

– Hány év telt el azóta, hogy nem jártál haza?

– Négy.

– Tervezel hazajönni?

– Tervemben volt tavaly, ám a koronavírus-járvány ezt meghiúsította. De hiszek Istenben, az ő útját követem, és ha itt van terve velem, akkor itt maradok, ha nem, akkor majd megmutatja azt az utat, amit szánt nekem. Hiszem, hogy minden okkal történik az életben.