Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Normális? Átlagos? Problémás?

Normális? Átlagos? Problémás? Életmód

Deliága Éva, a Nyitott Akadémia egyik népszerű új előadója a Piros. Produkció meghívására októberben tartott előadást Sepsiszentgyörgyön. Az elmúlt 15 évben dolgozott már óvoda- és iskolapszichológusként, nevelési tanácsadóként, jelentős tapasztalatot gyűjtött arról, hogy milyen problémákkal találkoznak a magyar családok.

 Tanácsadó pszichológusként nem a traumás esetekkel, hanem az egészséges gyermekek, családok életében előforduló, pillanatnyi elakadásokkal, normál élethelyzetből fakadó problémákkal foglalkozik, amikor a szülők tehetetlennek, eszköztelennek érzik magukat, vagy éppen csak nem tudják, hogy egy jelenség a gyermeknél normális, átlagos vagy problémás.

Olyan sokfélék a gyermekek, hogy a normalitás határai nagyon tágak – vonhattuk le az első következtetést az előadó által elmondottakból. Nem mindig lehet a szülők karaktervonásaival, családi szokásaival megmagyarázni azt, hogy miért harapja meg egy 2 éves kislány a csoporttársát minden előzmény nélkül, miért nem köszön egy 8 éves fiú a szomszéd néninek, vagy miért mászik fel egy 6 éves gyerek lábbal a busz ülésére, és maszatolja össze az ablakot. Sokszor a testvérek mutatnak fel homlokegyenest ellenkező tulajdonságokat, mert eltérő idegrendszeri sajátosságokkal rendelkeznek. Lehet az egyik egy introvertált, szemlélődő típusú gyerek, akinek a fejlődési íve is kicsit másképp alakul, például csak 14 hónapos koráig egy lépést sem tesz, de megfigyel, majd hirtelen feláll, és hibátlanul jár. Lehet, hogy ő egyedül is eljátszik egy órát a szobájában az építőkockákkal, babákkal, színez és gyurmázik, míg a vele ellentétben egy ingerkereső, extrovertált gyermeknek folyamatosan programot kell szervezni, és be sem megy a szobájába, folyton a szülők társaságát keresi, egyébként is szociábilis, ezer idegennel szóba áll. A gyerekeknek megvan a saját érési tempójuk, ami meghatározza, hogy mit, mikor tudnak csinálni, és ebbe nem tudunk beleszólni. A buszban felálló hatévesnek lehet már sokszor elmondták, hogy ezt nem illik, míg a másik gyermeknek két évesen is elég egyszer elmondani, hogy a konnektorba semmit ne dugjon be, amúgy sem jutna eszébe. Ezért sokszor keresik meg a pszichológust a tanácstalan szülők: mondják meg nekik, hogy baj van-e a gyermekükkel.

Hirdetés
Hirdetés

Nehéz dolog erre felelni, mondta Deliága Éva.

Nagyok lehetnek az egyéni különbségek, a lányok sokszor fejlettebbek, koraszülött babáknál is kitűnik, az ő túlélési esélyük nagyobb. 6–7 éves korban is látszik, hogy a lányok szabálykövetőbbek, felelősségteljesebben vannak a világban, míg a fiúk játékosabbak, és nehezebben tudnak koncentrálni.

Ha nem életkori sajátosságokról, hanem tünetekről van szó, az előadó kiemelte: a gyermeket a környezetével együtt kell megérteni. Ha lelki teher nyomaszt egy gyermeket, előfordul, hogy nem tudja kiadni, nincs eszköze rá, bennreked a szó: ilyenkor produkál testi tüneteket. Ezek között leggyakoribb a hasfájás, de lehet hányinger, fejfájás, tikkelés. Az biztos, hogy kisgyermekkorban a gyermekek nem szoktak színészkedni, nincs szó tudatos becsapásról, manipulálásról. A tünetnek mindig oka van, jele egy egyensúlyvesztett állapotnak. Ilyenkor a kommunikációt és a kapcsolatokat kell létre- és helyrehozni ahhoz, hogy elmúljon a tünet.

Könyvajánló

Deliága Éva több könyvet is írt a gyermekkori problémákról: Mit kezdjünk az akaratossággal?, Mit kezdjünk a szorongással?, illetve Ketten háromfelé című művei kaphatók a könyvesboltokban.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás