Nyári színház

Marosvásárhelyi gyökerekkel rendelkezvén, gyermekkorom vakációinak színtere volt ez az erdélyi, már nem is olyan kisváros. És mégis, ennyi év után kell megtudnom, hogy a város szívében egy fenyőfák övezte, szabadtéri színház található, mely oly sok kulturális esemény színhelye lehetne, de sajna, nem az!

Mostanság egy filmszínház használja, szerény véleményem szerint, oly csapnivaló reklámmal, hogy az ezerfős nézőtéren tízen ücsörögtünk – pattogatott kukoricát majszolva – a balzsamos nyári esten. Azóta már egy másik tízfős csoport oszlopos tagjává váltam, ahol egy sötétkék, gurulós katlanban száguldok hazafelé. Légkondicionálás hiányában felső légútaim valószínűleg rendben lesznek, ha gutaütést nem kapok, akár még haza is érhetek! Gondolataim minduntalan hideg tájakon kalandoznak: hóangyal készítése, téli hidegben lucskosra ázott láb, jégcsapszopogatás, belsőleg meg kellőképp lehűtene egy összeturmixolt idénygyümölcs és görög joghurt fagyasztott elegye. Szívesen kortyolnám a mostanság heti rendszerességgel készülő alma–rebarbara italomat is, melynek eredője egy olyan almaleves, amiből mindenféle sűrítőanyagot kispóroltam, miután szembementem magammal egy teljes alakos tükörben.

Meglobbasztott alma–rebarbara–citromfűből készül, melyet mézzel, esetenként citrommal, mandarinnal, botturmixszal dúsítva, krémesre keverek.

SzakÁ(rus) Cs(illa)