Saláta

Két okot is találtam ma, hogy salátákról beszéljek: a folyamatos, szürke, esős időjárás és a hosszas tél során reám telepedett kilók száma.

Ilyenkor az ember teljes erőbedobással fogyni akar (ez, mint tudjuk, nagy általánosságban nemigen sikerül), a szeme meg harsogóan színes látványt keresgél. Így kerülnek aztán a tányérra, tálba a sokszínűen finom, egészséges falatok. Ráadásul a salátakészítésnek nagy előnye, hogy nem kell hozzá szakácsiskolát végezni, minden konyhába tévedt személy némi hámozás, szeletelés, szórás, keverés nyomán előállíthatja. Természetesen, ízben és látványban vannak fokozatok, evégett nem árt néhány szabályt betartani.

Elsősorban, bár minden zöldség, gyümölcs íze egymás mellé simítható, méretben igencsak változatosak, ezért a tálba lehetőleg egyforma kockákra vágva érkezzenek. Receptekhez kár görcsösen ragaszkodni, használjuk nyugodtan és kreatívan azt, ami épp megtalálható otthon. Pincei polcokon, hónapok óta hányódó ráncos almák is válhatnak desszertkirálynővé, ha fahéjjal púderezzük, aszalt gyümölcs-pirított dió ruhába öltöztetjük. Cukrot szórni gyümölcssalátára vétek (válaszként rögvest büntetőkiló jár érte), még a méz is hiányozhat róla. Mindenféle salátát frissen fogyasszunk, nincs is lehangolóbb látvány, mint egy fura lében úszkáló löttyedt zöldség vagy gyümölcs.