Sárkány módjára repülő és rúdnyi hosszúságú tüzes jel az égen

Kocsis Károly 2024.10.01 • 10:43 0

A legkiszámíthatatlanabb hónapnak ugyan áprilist tartják, de az október is sokféle arcát képes mutatni, bármikor okozhat kellemes és kellemetlen meglepetést, és azt meg is tette az elmúlt századok folyamán – derül ki a régi krónikákból, naplóbejegyzésekből. Fehérbe boríthatja a havasokat, el nem álló esővel fékezheti az őszi munkálatokat, mint ahogy a mostani hidegfront után is beköszönhet még a vénasszonyok nyara.

Hirdetés

„Ijesztett inkább bennünket egy égen sárkány módjára repülő, s egy rúdnyi hosszuságú tüzes jel, az mely az egész országban egyazon a napon ugyanazon időben láttatott az áerben menni…” – ezt a bejegyzést pontosan 300 évvel ezelőtt, 1724 októberében írta be naplójába Czegei Wass György, és mivel abból az évből semmiféle, szabad szemmel látható üstökösről nem találtam adatot (a svájci Jean-Philippe Loys Chéseaux által megfigyelt, akkoriban nagy visszahangot kiváltó fénycsóva majd csak húsz évvel később tűnik fel az égen), így akár valamiféle meteorológiai jelenségként is értelmezhetjük – habár az ufóhívőknek ehhez biztosan lenne egy-két szavuk.

Sajnos, annak sem leltem nyomát, hogy ez milyen hatást gyakorolt az időjárásra, ha egyáltalán gyakorolt, az előző és utána következő századokban azonban meglehetősen szeszélyes október rajzolódik ki a szemünk előtt.

A cseresznye is érett októberben

Előfordult például olyan meleg is – 1473-ban –, hogy „a gyümölcsfák másodszor virágozának, és Márton napkor (nov. 11.) érett tseresznyét lehetett enni.” 1618-ban Brassó környékén pusztította a terményeket „a nagy hőség”, 1766-ban pedig „a nagy szárazság miatt nem vethettek az emberek októberig, akkor is keveset és későn… Erdélyben megtiltá a gubernium, hogy senkinek sert és égetett bort gabonából főzni szabad ne legyen.”

Ez utóbbi rendelkezés fölöttébb érzékenyen érinthette eleinket, legalább annyira, mint az 1793-as aszály, amikor „anyira megapadott vólna a Maros, hogy dögleni kezdettek benne a halak.” Talán innen eredhet a mondás, miszerint a székely csak igen nagy éhínség idején eszi meg a halat…

1824-ben július közepétől október közepéig tartott a szárazság. 1846-ban ismét „az egész nyár és ősz, kivált az október oly meleg volt, mint az augusztus szokott lenni. 3 hónapja nem esett, a virágok másodszor nyílottak, alma is másodszor beért. A málna, földieper másodtermést adott, s a borostyán virágzott.” De ugyanígy 1907 októbere is „rendkívül meleg és száraz volt, húsz napon át 20 fok felett volt a nappali hőmérséklet.”

Amikor ló- és emberhússal táplálkoztak

No de nem mindig telt el verőfényes napsütésben ez a hónap sem, és nem mindig köszöntött be olyan év, mint az 1638-as, amikor „olyan bőséges szüret volt, hogy sok helyen egy hordót a másik fejébe töltöttek meg.” 1695-ben például a „meddő és éretlen fürtökből kevés és savanyú bor lett”, míg 1717-ben Háromszéken „irtózatos éhség dúlt…, a mi nem csak arra adott okot, hogy az erősebbek elszedték, amit lehetett a gyengébbektől, hanem arra is, hogy az emberek nem csak fagyökér, rügy stb., hanem ló- és emberhússal is táplálkoztak”. Akkor inkább már hal!

A szűnni nem akaró csapadék is tudott gondot okozni! Így 1598 októberében is „az esős idő neki indult éjjel-nappal. Olyan nedves időjárás volt, hogy sok szántóföldet nem lehetett bevetni.” A következő év október 22-én a Bodzai-szorosban „hatalmas vihar és zivatar volt Béldi Jánosnak a Kárpátokon való átkelésekor” – és mintha ez a jeles uzoni gróf, főasztalnok és fejedelmi tanácsos számára nem lett volna elég, Mihály vajda még abban az évben felgyújtatta földvári udvarházát, ő maga pedig két fiával együtt életét vesztette Csíkszentdomokos közelében.

1652. október 2-án „egész Erdélyben borzalmas zivatar volt, villámlás, menydörgés és jégveréssel. Pusztította a sokféle termést és a szőlőket. Az emberek az utolsó ítélet elérkeztét hitték.” 1789-ben a sok esőzés miatt erősen rohadt a szőlő, a szüret mégis igen jól sikerült Nagyenyeden. „A borok erősen forrottak s forrnak, úgy, hogy a pincékbe nem lehet lemenni.” Nagy kár, hogy Székelyföldön, sajátos természeti adottságai folytán már akkor is keveseknek lehetett része ilyen örömből.

Néha „zordon tél lett és magas hó esett”

Nehéz eldönteni, hogy az októberi esőnél jobb vagy rosszabb, ha lehavaz, mindenesetre 1597. október 13-án éjszaka „zordon tél lett és magas hó esett”. 1662-ben is olyan korán, október 10-én köszöntött be a tél Brassó környékén, hogy hóban kellett kaszálni.

Sőt, még korábbi lehavazásra is van adatunk: 1784-ben már 6-án „a hónak terhe alatt töredező fák ágain fáradoznak a gyümöltsök” Székelyföldön. Amúgy a zord időjárás akkor az egész Erdélyre jellemző volt, a síkságokon is havazott, „a Vöröstoronyi-szorosban október 2–3-án már szánkózhattak is”. 1791-ben ugyancsak október 2-án, hosszas szárazság után kezdett hullani „az őszi híves esső… A Havasok már hótól fehérlenek. Szombat éttzaka a nagy hideg és hóharmat a szöllő leveleit meg perselé.”

1828 októberében jegyezték fel: „ugy látszik, hogy a jövendölés (korai tél lesz) nálunk, Erdélyben elkezdett volna beteljesedni; mert itt az ország északibb részén legalább mára virradólag (okt. 19), egyszerre igazi tél lett, az egész város (Kolozsvár) fejér lett, a’ viz és sár alkalmasint megfagyott.” 1890-ben ismét „60-70 cm. vastagon borította a hó Erdély több vidékét, az Alföldön pedig a 4 hónapos szárazság folytán annyira visszament medrébe a Tisza, hogy Alpár tájékán szekerekkel jártak keresztül rajta.” 1905 októberét is hűvös, esős időjárás jellemezte, ami csakhamar havas eső formáját öltötte, így az hónap sem került be a legmelegebbek toplistájába.

Legmelegebb, leghidegebb

A sajtó minden idők legmelegebb romániai októberének a tavalyit kiáltotta ki, miután 13,3 °C átlagos hőmérsékletet számoltak, mondván, ez 3,4 fokkal haladta meg a „normális” átlagot, holott 1966-ban is pontosan 13,3 °C átlagot mértek. Aztán 2018-ban 11,6 °C-ot, 1984-ben, 2001-ben, 2012-ben, 2019-ben pedig 11,5 °C-ot. Ami pedig a „vénasszonyok nyara” havának legmagasabb hőmérsékletét illeti, az bizony 39 °C-ig emelkedett, és a dél-romániai Armășești településen (Ialomița megye) rögzítették 1952. október 3-án.

A leghidegebb októberi nap viszont Erdélyben volt, –21,3 °C a háromszéki Bodzafordulón (1988. okt. 27.). A legalacsonyabb átlagok 1961-től: 6,9 °C 1997-ben, 7 °C 1972-ben, 7,1 °C 2010-ben.

Legtöbb havi csapadékmennyiség, 318 mm a partiumi Biharfüreden hullott 1992-ben, a legtöbb csapadék 24 óra alatt (128 mm) pedig Cernavodă településen (1945. okt. 4.). A csapadék legmagasabb átlagai: 1972-ben 134,5 liter, 2016-ban 101 liter, 2003-ban 98,2 liter négyzetméterenként. Csapadékszegény októberek: 2000-ben 3,1 liter, 1965-ben 8,2 liter, 1969-ben 8,7 liter négyzetméterenként.

Erdélyi városok legmagasabb és legalacsonyabb októberi hőmérsékletei:

* Marosvásárhely: 31,7 °C (2012), illetve –8,4 °C (1988)

* Kolozsvár: 32,6 °C (1952), illetve –8,8 °C (1997)

* Szatmárnémeti: 30,8 °C, illetve –9,3 °C (1971)

* az Omu-csúcsnál: 20 °C (1935), illetve –19 °C (1938, 1946).

Ha október első napjaiban derűs a holdvilág

Számos helyen, például Háromszéken régebb a ferenchetet tartották a legalkalmasabbnak a gabona, kivált a búza vetésére, amely elnevezés ugye a naptárban október 4-énél szereplő Assisi Szent Ferenchez köthető. (Azért fontos kihangsúlyozni az Assisi előnevet, mert a katolikus egyház mintegy tíz hasonló nevű szentet tart nyilván.) Azt mondták, ha ezen a héten vetik el a búzát, akkor nem lesz szurkos, de ha az előző, ún. szemetes héten teszik, akkor gyomossá válik a föld. (A rozst a Szent Mihály előtti héten kellett elvetni.) Máshol viszont úgy tudták, éppen a ferenchéten elvetett búza lesz szemetes, ami természetesen a vidékenként eltérő időjárással magyarázható.

Egyes háziasszonyok is számon tartották Ferenc napját: nyírfaágat tettek a kotlós fészkébe, hogy a csibéi ne legyenek betegek, el ne pusztuljanak. Október 15-én, Avillai Nagy Szent Teréz napján meg arra vigyáztak a katolikus vidékeken, hogy ne mossanak és ne süssenek kenyeret, ugyanis főleg ezekre vonatkozott a dologtiltás. Vendel napján (okt. 20.) sok helyen nem fogták járomba (hámba) az állatokat, de vásárra sem hajtották, míg Orsolyát (okt. 21.) régen a káposztabetakarítás napjának tartották, és többnyire a veteményt is ekkor gyűjtötték be. Ugyanakkor az időjárásra is figyeltek, hiszen „amilyen idő van e napon, olyan lesz a tél.” További népi megfigyelések a várható időjárásról:

ha október elején sok csillag esik, úgy szép idő lesz
ha október első napjaiban derűs a holdvilág, jó ideig nem lesz eső, nem zavarja meg a szüreteket
az októberi zivatar szeszélyes telet jelent
sok októberi eső, termékeny eső, vagy sok októberi eső, sok decemberi szél
ha fúj a hideg szél, enyhe lesz január, ha októberben még zivatarok vannak, hideg, szeles tél várható; ha meleg a hónap, hideg lesz február
amilyen az időjárás októberben, olyan várható márciusban
a makk általában novemberben érik, ám ha az érés már októberben bekövetkezik, hosszú, hideg telet jósolnak
Tereza-napi viharos szél telet hozza, márciusig itt is tartja
Ilonáig (okt. 14.), ha már lehullt fák levele, jó termésnek csábos jele
minél előbb lehullatják a fák lombjukat, annál enyhébb a tél
ha még októberben is sok a levél a fán, sok hernyó lesz a következő esztendőben
ha száll az ökörnyál, hosszú ősz lesz
hosszú ősz, késő tavasz
Lukács (okt. 18.), hogyha ragyogó – telünk lészen locsogó
ha szelet fúj Demeter (okt. 26.), tél havával temet el

Simon és Judás napját (okt. 28.) néhol a tél kezdetének tartották, így csak reménykedhetünk abban, hogy idén az olyanszerű rigmusoknak, mint az „eljön a Simon, Judás, dideregve fázik a gulyás”, vagy „megérkezett Simon, Judás, jaj mán néked, pőregatyás”, nem lesz aktualitásuk.