Savarin

A minap egy EMG vizsgálaton jöttem rá, hogy míg az izomsejtjeimben létrejövő aktivitás kielégítő, szinkrontolmácsként sajna felkopna az állam. A román anyanyelvű orvosnő ugyanis fölöttébb érdeklődvén az örmény hurutos leves iránt, pontos receptet kért, amiből a művelet során (részéről áramütések és vékony tűk szurkálása, részemről alapanyagok más nyelvbe való átültetése) sajna pont a hurut maradt ki.

Természetesen, román ételeket is készítek, rendszeresen a radóci csorbát, de most nem arról lesz szó, hanem a savarinról. Minden cukrászda hűtőpultjában ott mosolyog ez az egyszemélyes adagokra átvariált sütemény (eredetileg egy élesztős, koszorú formájú tészta, mely rumos sziruppal van bőségesen átitatva), amely Jean Anthelme Brillat-Savarin, a 18. században élő francia gasztronómus, jogász, politikusról kapta a nevét.

Alábbi egy gyorsabb és könnyebb változat (mivel élesztőmentes) és tán mondanom sem kell, hogy e formában számomra sokkal szimpatikusabb. Másik előnye, hogy szirupban sem tocsog, t.i. a túláztatott dolgok sem állnak közel hozzám.

Hozzávalók: 5 tojás, 6 evőkanál cukor, 6 púpos evőkanál prézli, csipet só (a tésztája), 1 csupor víz, 15 dkg cukor, rum (szirup az ázáshoz), baracklekvár, tejszínhab, aszalt áfonya (díszítés).

A tojások sárgáját habosra keverem a csipet sóval, cukorral, majd összeforgatom a prézlivel, és a kemény habbá vert tojásfehérjével. Kivajazott, lisztezett muffinformában, 20 perc alatt készre sütöm. A tésztákatat kétfele vágom (aki úgy szereti, itt locsolhat, és tocsoghat), az alsó részt megkenem baracklekvárral, rá kemény habbá vert tejszínt kanyarítok, a levágott résszel befedve, tejszínhabkoszorúval és aszalt áfonyával díszítem. Savarin szerint egyébként: „egy új fogás felfedezése több örömet okoz az emberiségnek, mint egy csillagé”.