Segítség

Oly nagy divat lett manapság az önfeláldozás, hogy sokan még a védőoltást is – úgymond – embertársaik egészségének megőrzése érdekében kérik és kapják. Mindez roppant megható és dicséretre méltó lenne, ha életünk 2020 előtt is egymás megóvása, segítése, felkarolása jegyében telt volna.

De, Te, aki a téli sapkát glóriára cserélted, adtál valaha egy tányér ételt egy éhezőnek, felöltöztettél egy rongyost, raktál tüzet egy kihűlt kályhába, megöleltél egy magára maradottat? Segítettél abban, hogy a környezeted élhető legyen? Ha emberbaráti szeretetből oltattad be magad, mégis miért vagy tele gyűlölettel, lenézéssel, ha egy másként gondolkodóval találkozol? Szemmel látható mellékhatása máris megmutatkozott ennek a bizonyos oltásnak: csőlátást okoz, egyeseket gyűlölködővé, kötekedővé tesz. Enyhe zavart és feledékenységet is előidézhet, ugyanis kétlem, hogy egyházi vezetőink a teológián nem azt tanulták volna, hogy egyedüli reményünk a Jóisten!

Így állunk (ülünk, sétálunk, dolgozunk) ezen a hűvös, de legalább esőmentes délelőttön, miközben nem túl megnyugtató gondolatok kavarognak a fejünkben. Ezért fazék gyorsan elő, zöldség bele, hadd keveredjenek ők is egymás ízében. Minek nevezzelek? (Petőfi után, szabadon) c. levesünk ma hagymát, zellert, paprikát, murkot, krumplit, zöldborsót és grízkockát tartalmaz.

Berszán-Árus Csilla