Sólet

A tán két és fél kezünkön megszámlálható erdélyi zsinagógák egyike Gyergyószentmiklóson épült, 1926-ban. Egy évszázaddal később, a műemlékké nyilvánított épület hívek híján üresen tátong, falain már csak az emléktáblák emlékeztetik a betérőket arra az erős hitközösségre, amely egy ilyen kisvárosban képes volt felépíteni istenük házát.

Mára e közösség száma talán 10 körül mozog – jómagam személyesen 3 nevet tudnék felsorolni –, épp ezért számomra a város legszomorúbb, legbánatosabb és legcsendesebb helye a zsidó temető.

Emlékezhetünk reájuk emblematikus eledelükkel, a sólettel, mely vallási előírások szülötteként annyira jól sikerült, hogy máig világhírűnek örvend.
Sóletreceptek ezreinek közös alapanyaga a hüvelyes és a hús (marha, bárány, szárnyas), ezeken kívül aztán földrajzi helytől, vallási előírások betartásától függően változik. És hogy milyen az én sóletem? A hús, áztatás és öblítés szempontjából nem kóser (mészáros híján meg pláne nem az), a főzés során a hangulat mélabús, a végeredmény pedig lényegesen gyorsabban fogy, mint én.
Elkészítése: A 1/2 kg száraz paszuly, 1/2 kg marhaszegy, 1 velős csont, 1 libacomb (füstölttel az igazi), 1 fej fokhagyma vízzel felöntve, lassú tűzön 4–5 órát fő. Beledobunk egy marék gerslit, 3 tojást és a sütőbe (kemence hiányában) toljuk, kb. 1–2 órára. Kovászos uborkával fogyasszuk!

Berszán-Árus Csilla