Stefánia

Nálunkfele egy ünnepi asztalról nem hiányozhat a fasírt. Hogyan változtathatjuk ezen egyszerű, hétköznapi étket látványossá? Hogy miként alakul át ünnepivé?

Veszünk példának okáért egy kis darált húst, teszünk bele tojást, száraz kenyeret, kenyérmorzsát, zsemlét, zab- vagy kukoricapelyhet, mindenki válogathat ezekből szíve szerint (mármint a gabonakészítményekből). Társul még esetleg cukkini, paprika, hagyma, krumpli, chili, sajt, császárszalonna (só, bors, paprika, fokhagyma mindenképp) és máris elkészült a fasírt alapanyaga. De mivel nem olajban sütöm, hanem tepsiben, a sütőben, máris a hangzatos Stefánia-vagdalt névre hallgat, és külalakban is lepipálja fasírt nevű rokonát. A közepében főtt tojások rejtőzködnek, ezzel is fokozván tápértékét. Sokat vitatott téma, mi a fontosabb: a vonzó külső vagy a megbízható belső? Véleményem szerint az ideális kombináció az, ha az értékes tartalom szép csomagolást kap. Szóval jó, ha a külcsín meg a belbecs egyensúlyban van! Eledelekről beszélvén!
Az sem mindegy, hogy Stefániánkat milyen körettel tálaljuk, nagyon illik hozzá a krumplipüré, de ez sajnos látványilag némi kívánnivalót hagy maga után. Ezért a látképet és az ízeket savanyúsággal tesszük szemnek és ízlelőbimbónak kedvesebbé.
SzakÁ(rus) Cs(illa)