Születésnap

Ha az ember (mifelénk asszon) gyermeke (az, az, mert fiú, s nem leánka!) nem lakik már vele egy háztartásban, sőt, egyenesen más városba költözik (ami ugyebár nem szép tőle, ugyanakkor érthető), e távolság ellenére, születése napjának évfordulóján családja igyekszik felköszönteni őt, mindenféle úton-módon.

Az ajándék (hála istennek, már nem béemixet kér!) meglepetésszerű, feltéve, hogy megfelelő intuícióval rendelkezve, ki bírjuk találni szíve óhaját, szorosan mellette meg természetesen ott díszeleg az elmaradhatatlan torta is. Egészben, élőben, virtuálisan, muffinformában, mikor hogy sikerül…

Most pillanatnyilag álljék itt az utóbbi két változat, asztalomon élőben a mini muffintorta, amelyet imigyen, virtuálisan el is küldök neki. Gyertya is ég(ett, míg a vad szél magával nem ragadta lángját, így maradtunk mindketten füstölögve), hadd világítson, míg a szép emlékek útján barangolok.

Muffinjaim alapanyaga mindig a következő: 2 bögre liszt, 1 bögre cukor, 1 bögre tej, ½ bögre olaj, 1 csomag sütőpor. Mindezeket összekavarva, csokidarabkákkal szórva, meg is sütöm. Tetején saját kezűleg szedett szeder, ribizli, áfonya ücsörög, amelyek a fagyasztó legmélyebb bugyraiból kerültek ezen előkelő helyre. A kiolvadt lével főzött puding pedig oly kedves, hogy helyükön marasztalja őket.

SzakÁ(rus) Cs(illa)