Szülők segítője: Brainy Kidz Lab

Akinek van gyereke, az egészen biztosan szembesült már azzal, hogy a munkahely és a háztartás feladatai mellett nehéz érdemben, minőséget nyújtva a kicsi oktatásával is foglalkozni otthoni keretek között. Óriási az igény az olyan létesítményekre, ahol választásunk szerinti időtartamra felügyelik a gyerekeket, miközben színvonalas foglalkozások során szórakozva, társaságban, észrevétlenül tanulnak is. Séra Andreával, a kézdivásárhelyi Brainy Kidz Lab ötletgazdájával és vezetőjével beszélgettünk.

Hirdetés

Hirdetés

– Hogyan írná le az ott zajló tevékenységeket?

– A napi tevékenységeinket a reggeli órákban játékos tanulással kezdjük, a gyerekek munkafüzeteket hoznak, abból is dolgoznak (olvasás, írás gyakorlása, matek, sakk, rajzolás). Az általános műveltség fejlesztése szükségszerű szerepet játszik a mindennapjainkban, megtanítjuk gyerekeinknek a helyes viselkedést, mert fontos, hogy még az iskolába lépés előtt tudjanak illedelmesen viselkedni, valamint a köszönöm és a kérem – a két varázsszó – használatát. Sokat rajzolnak, hiszen a gyerekrajzok nemcsak a kreatív kikapcsolódás termései, hanem dekódolásra váró üzenetek a gyereklélektől. Amit elmondani még nem tudnak, vagy nem fogalmazódik meg bennük, de érzik, azt a rajzaikon keresztül, tisztán, őszintén közvetítik a környezet felé. Segítségükkel beláthatóbb, mi zajlik a lelkükben, és felismerhetőbb az is, ha esetleg valami a nevelésben több odafigyelést, változtatást kíván. Délben ebédelünk, ezután „szieszta” következik: ez lehet legózás, csoportos beszélgetés vagy relaxációs tevékenység (egy történetet olvasunk, matracokra feküdve, pihentető zenét hallgatunk) vagy a parkban, a fűben heverészve beszélgetünk az élet dolgairól.

– Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen foglalkoztató központot indítson?

– Szomszéd gyerekek jöttek gyakran angolból segítséget kérni, majd „nálam ragadtak”, és egyszer csak az ő barátaik is megjelentek, végül a hely kicsinek bizonyult. Valamint saját gyerekeim iskolai éveinek hiányosságait is kellett mindig bőségesen pótolni, ez a kettős helyzet adta az ötletet.

– Miként zajlott a megvalósítás, melyek voltak a vállalkozás elindításának buktatói?

– Koronavírusos időben nem könnyű bármit is elindítani, nemhogy fenntartani, viszont a hitem, a gyerekek iránti szeretetem, a végtelen türelmem a kedvességemmel, mosolyommal társítva már fél siker – jó „receptnek” bizonyult.

– Milyen fogadtatásban részesültek az induláskor?

– Zseniális ötletnek tartották a szülők, sok dicsérő szót kaptam. Jókor, jó időben – hangzik el gyakran ma is, vagy: na, végre, nagyon kellett egy ilyen!

– Mire számíthat az a szülő, aki ide szeretné vinni a gyerekét?

– Én mindent beleadok a közös munkába, legfontosabb számomra, hogy a gyermek örömmel dolgozzon nap mint nap, és a program végére a lehető legtöbbet hozhassa ki magából! Mit hozzak, kérdezi sok szülő, amire egyszerű a válaszom: a gyereket! Minden gyerek más, másképpen érti meg az adott feladatot vagy esetleg több időbe telik neki, hogy megbirkózzon a nehézségekkel. Mi jól tudjuk ezt, és nap mint nap arra törekszünk, hogy egyénileg segítsük a kicsik felzárkóztatását. Amikor a gyerekeket különböző környezeteknek és különböző tanulási tapasztalatoknak tesszük ki, lehetővé válik számukra, hogy felfedezzék öntudatukat, és megismerjék a körülvevő világot. Amikor elhagyják a Brainy Kidz Labot, teljes mértékben felkészültek fiatal életük következő szakaszára.

– Miért hasznos egy gyereknek, ha ide jár, milyen készségeket sajátíthat el?

– A mindennapos együttlét a gyerekkel egy hosszú távú közös munka, ahol a kicsi fejlődni fog koncentráció, kreativitás, önbizalom, kommunikáció, bátorság és motiváció területén.

– Kiket várnak, milyen kritériumok szerint?

– Hároméves kortól fogadunk gyerekeket, mindig, iskolaidőben is. Amint a suli megkezdődik, a délutáni tanulásokat is visszaállítjuk, elvesszük a gyerkőcöt a suliból, ha a szülő kéri, ebédet biztosítunk, majd házifeladat elvégzése, tanulás következik.

– Terveznek-e bővítést, fejlesztést, ha igen, mit?

– A szülők szavait idézve, egyedi dolognak fogtam neki, ezért a bővítés, fejlődés elengedhetetlen. Egy új projektbe kezdtem bele, ami majd kisegítőeszköz lesz a mindennapi iskolai tanuláshoz. Ízelítőül csak annyit, hogy diákok (3-18 év) és tanárok számára egy új koncepcióval készülünk, amely magába foglalja a virtuális valóság használatát. Célunk, hogy a tanterv kiegészítőjeként, segítségeként tudjunk dolgozni, kézzelfogható tapasztalatokat nyújtani az oktatási folyamatban. Képzeljék csak el, amikor a pingvinekről tanulva a gyerek már láthatja, meg is foghatja, mintha ott lenne az Északi-sarkon. Csodákra képes a virtuális világ, és mi ezt tervezzük hamarosan a kicsiknek bemutatni.