Szűz Máriával almát oltani

Nem tudjuk, tényleg van-e összefüggés a sumérok Baba (más olvasatban Bawu vagy Bau) nevű termékenység-istennője és a csángómagyarok Babba Máriája között, amint azt a szép emlékű Daczó Árpád korábbi csíksomlyói ferences szerzetes, néprajzkutató bizonygatta, ám tény, hogy régen úgy tartották, a gyerekre vágyó nő, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napján óránként imádkozik, élete párjának közreműködésével biztosan teherbe esik, még ha nem is föltétlen aznap estére. Emellett más szokások, hiedelmek is kötődtek az oltás, szemzés napjához.

Katolikus vidékeken ezen a napon nem mentek ki a mezőre, de a fák oltására, szemzésére alkalmasnak tartották, tapasztalatból tudván, hogy ekkorra már nagyjából megindul a nedvkeringésük, no és Szűz Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. A középkorban sok helyen újév napjaként ünnepelték.

Egy 16. századi csízió szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt. Régebb szinte minden faluban volt oltóember, vagy ha nem, valamely szomszéd településről hívták át. Sütő András egyik nagybátyja, Gyümölcsoltó (Székely) Gergely is „kertről kertre lopakodva nemesítette a gazdáikkal együtt csendesen száradozó mezőségi fákat.” (Bölöni Domokos)

A néphit szerint március 25-én nem szabad letörni a frissen beoltott fa ágát, mert akkor vér folyik belőle. Arra is nagyon vigyáztak, nehogy véletlenül törjön le, mert az várható szerencsétlenséget jelentett. Több csíki községben (Csíkszentsimon, Csicsó, Jenőfalva, Ajnád stb.) a nagyböjt folyamán oltott gyümölcsfákra piros szalagot kötöttek az igézet ellen.

Szántás a Gyimesekben (fotó: Bócsi Krisztián)

Jó jel, ha nincs már hó

Korondon úgy tartották, ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napjára a búzavetésekről nem tűnik el a hó, ezt akár zsákkal is, de el kell hordani, mert veszélyezteti a termést. A férfiak kimentek a búzaföldekre, és ha egy-egy barázdában, hajtásban visszamaradt havat találtak, lapáttal megmozgatták vagy szétszórták, hogy minél hamarabb elolvadjon. Erre nem mindig volt lehetőség, mert például 1907-ben az egész határt vastag hótakaró borította ezen a napon. Pozsony Ferenctől tudjuk, hogy a zabolai gazdák március utolsó hetében vetették a zabot, az árpát és a cukorrépát.

„Csíkmenaságon népi kívánalom, hogy Gyümölcsoltókor már ne legyen hó a vetéseken. Csíkszentkirályon azt tartják, hogy ezen a napon »jő fel a föld fagya«. Csíkszentimrén azt tartják, ha eddig a föld fagya nem szakad fel, és a hó nem olvad el, kenyérre valónak nincs kilátás, mert a vetés föl­párolódik és gőzben megsemmisül. Csíkszentmártonban az a felfogás, hogy ahány nappal Gyümölcsoltó előtt megszólal a pacsirta, utána annyi napra némul el. Ugyancsak itt a szép tavaszi Mária-ünnepen oltóágakat szednek, és a pincébe viszik” – olvashatjuk Székely László Ünneplő székelyek című dolgozatában.

Színes ruhában

A székelyvarságiak az angyali üdvözlet napjának, Jézus megfogamzása ünnepének tartották Gyümölcsoltó Boldogasszony napját. Ők sem dolgoztak, misére mentek. Ha az ünnep nagyböjtre esett, mellőzték a sötét tónusú ruhákat, az asszonyok a templomban is inkább világos, színes ruhában jelentek meg.

A jó bő egy hónappal későbbi, azaz Szent György-napi időjárást is kikövetkeztették, mondván: „Amennyit kap a juh a legelőn Gyümölcsoltókor, annyit kap a fehérmarha ugyanott Szent Györgykor.” Erre hajaz egyébként a gyimesiek tapasztalata is, miszerint ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. Máshol úgy tudták, a napfelkelte előtti szép tiszta idő termékeny évet jósol.

A moldvai magyarok is Jézus születésének hírül adásáról emlékeznek ezen a napon, az ünnep ihleti az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságokat, amit például a magyarfalusiak is előszeretettel imádkoznak. Régebb a férfiak itt is ekkor oltották be a gyümölcsfákat, amelyek „ilyenkor üttek ki”, azaz kezdtek el rügyezni.

Címlapfotó: tavaszi munkálat Korond határában (fotó: Balázs Ödön)