Táplálkozási javallatok ifjaknak 4.

A Jókai-bableves a paszulylevesek koronázatlan királya, épp miként Jókai Mór a magyar romantikáé. Habár ti, ifjak, nem kimondottan kedvelitek, és letargiába estek, ha valamely művét megkapjátok házi olvasmánynak.

Én gyermekként akkor keseredtem el, ha kiragadták a kezemből, mondván, jó lenne aludni is (szerencsére ekkor már feltalálták az elemlámpát, és egyéb alternatív fényforrásokat!). Ezen okból csak ajánlani tudom, és igen örülnék, ha Jókaitól nem csak e kiadós eledel válna kedvencetekké! És, hogy mitől kaphatja a bableves egy neves író nevét jelzőként? A legenda szerint, Jókai Füreden tartózkodván, megkedvelte eme egytálételnek is beillő fölséges eledelt, s így belőle gyakorta fogyasztván, az idők folyamán nevére keresztelődött.

Kicsit hosszas az elkészítése, de a végeredmény magáért beszél. Jókai szerint néhány disznóköröm dukált bele, de én már csülökből készítem. Szóval, megfőzöm a csülköt paszullyal (előző este beáztatni!), majd mikor már majdnem készen van, teszek hozzá hagymát, murkot, zellert, fokhagymát és kolbászkarikákat (füstölt). Végül megy bele galuska, tejföl és hogy én is hozzájáruljak a recepthez, tárkonnyal ízesítem. Van, aki rántással is gazdagítja, de szerintem, ezt nyugodtan kihagyhatjátok, úgysem egészséges! Végül: „Igazi honfiak és honleányok csípős paprikát is áztatnak beléje!” – mondá a nagy író.

Szak(árus) Csilla