Teasütemény

A teasüteményről mindig a jó öreg angolhon jut eszembe, majd Agatha Christie, meg, hogy milyen jó dolog is az olvasás. Nem is kell túlságosan megerőltetnem magam, képzettársítás során általában az olvasásnál kötök ki. Csak sajna, nem lehet egész nap ezen tevékenységet művelni!

Ha az ember két X kromoszómával ellátva látja meg a napvilágot, nagy eséllyel tevékenykedhet naponta konyhájában (is). Jó hír, hogy cukrásztudományom fejlődőben, már teasütemények sütésével is simán megbirkózom. Gyorsan le is írom, hogy miket kevertem-kavartam össze, míg emlékeim nem fakulnak. Kezdődött egy vaj és egy keserűcsoki összeolvadásával, némi neszkávé társaságában. Négy tojást habosra kavartam kb.1/3 kg cukorral, ami egészen pontosan 33,(3) dekagramm. Belecsurgattam a kihűlőfélben levő csokimasszát, majd került bele liszt, zabliszt és egy tasak sütőpor. Pontosan annyi, hogy tésztám jól formázhatóvá váljék. Kis golyókat kerekítettem, amik belesorakoztak egy tepsibe, ahol egy gömbölyű nyelű fakanál segítségével mindegyikbe került egy kis mélyedés (melybe aztán lehet tenni bármit: diót, lekvárt, gyümölcsöt).

És most következik az, ami miatt tulajdonképpen nekifogtam a sütésnek. Tudniillik a nyáron szeszben eltett meggyemről a szesz elillant, valamit kellett kezdeni vele. Hát ezekben a mélyedésekben végezte.