Tizenöt év Amerikában

Hogyan is indult a kézdivásárhelyi Fülöp Róbert, ismertebb nevén Székely Vegán kalandja Amerikában 2005-ben, és miért ért véget 15 év után? A kezdetekről, fordulatokról, kalandokról, életmódváltásról és egyéb érdekességekről beszélgettünk kalandorunkkal, akinek történetét YouTube csatornáján is végigkövettük az utóbbi években.

– Honnan jött az ötlet, hogy Amerikába, először Alabamába, aztán Connecticutba, majd Floridába költözz egy ilyen kisváros után, mint Kézdivásárhely?

– Brassóban voltam egyetemista körülbelül 20 éve, amikor először hallottam a lehetőségről, hogy ki lehet menni diákként, J1-es ideiglenes munkavízummal. Mindig is vonzott Amerika, a szép, új, szabad világ, a lehetőségek országa, amit addig csak képekről, filmekből és zenékből ismertem. Egyetem alatt nem jött össze nekem, viszont utána 2 évvel jött egy e-mail a kolozsvári toborzó cégtől, hogy van hasonló, de most H2B vízumos munka, aminél nem kikötés, hogy diák legyél. Ki is töltöttem a papírokat, elfogadták, és a vízuminterjúm is sikerült a bukaresti amerikai nagykövetségen, 2005 tavaszán. Akkor már építgettem a karrieremet itthon, tehát nagy volt a dilemma, hogy most mi legyen, de nem hagyhattam ki egy ilyen lehetőséget. Túl erős volt bennem a kalandvágy. És vágytam a változásra is, kissé ráuntam a kisvárosi életre. Így hát nekivágtam, 2005 májusában repültem Budapestről Atlanta–Georgiába, onnan kisbusszal vitt tovább a munkaadó Gulf Shores-ra, Alabamába. Egy vidámparkban dolgoztam minimálbérért, 6,75 dollár per óra, mellette egy vendéglőben is mosogattam nyolc dollárért, majd konyhai segédként is dolgoztam kilenc dollárért.

– Milyen volt az élet ott, hogyan tudtál beilleszkedni?

– Amerikában még mindig jó élet van, de korántsem olyan jó, mint régebb. Sokat romlott a vásárlóerő az elmúlt évtizedekben, hígult a pénz a kormány korlátlan költekezése miatt. Nagyon magasak a lakhatási-megélhetési költségek, rengeteg ember 2–3 munkahelyen dolgozik, és még így is napról napra él, majdnem semmi megtakarított pénzük nincs. Néhány hónap után Milfordba, Connecticutba (CT) költöztem, mivel voltak ott Kézdiről ismerősök. Jancsó Attila szomszédom, régi motoros barátom nővére, Melinda régóta ott él férjével, Finta Józsival. Náluk laktam, és Józsi gipszkarton–spaklizós vállalkozásánál dolgoztam hat hónapig. Utána egy és fél évig pizzafutár voltam a Dominos-nál, majd 2007 nyarán beindítottam a saját számítógépes vállalkozásomat. Connecticutba sok magyar él, van magyar ház, magyar templomok, kulturális csoport, rengeteg magyar rendezvény egész évben, így hát hamar megtaláltam a helyem ott. Az időnkénti torzsalkodások ellenére (ami nemcsak magyarokra jellemző) a külhoni magyarok azért segítik egymást, lehet számítani egy magyar testvérre, ha meg vagy szorulva. Az első generációs bevándorlók be tudnak illeszkedni, de beolvadni nem, és nem is akarnak. Ezért hát keresik egymás társaságát, de mivel viszonylag kevesen vannak és a távolságok nagyok, így rá vannak kényszerülve, hogy azokkal barátkozzanak, akik épp a közelben laknak, ez pedig frusztrációt és civakodást szül. De ez nemcsak a magyaroknál van így, más nemzetiségű bevándorlóknál is tapasztalható ez a jelenség. Ennek ellenére a magyarok azért jól elvannak ott, hiszen egy és fél millió magyar él Amerikában.

– Mik a hagyományok Connecticutban és Floridában, hogyan élnek ott az emberek?

– Mivel én CT-ben, magyarok között éltem és FL-ban egymagamban, ezért túl közel nem kerültem a helyi hagyományokhoz. Persze, voltak amerikai barátaim is, néha meg is hívtak hálaadásra vagy más ünnepre, de ezek az összejövetelek nagyjából csak evésről és ivásról szóltak.

– Majd jött egy váltás. 2010-ban vegán életmódra váltottál. Mi volt ennyire nagy hatással rád, hogy emellett döntöttél?

– Rengeteg pozitív változás történt az életemben a 15, Amerikában eltöltött év alatt. Egyik nagy változás volt a teljes értékű növényi étrendre, majd vegán életmódra való áttérés. Bíró Ildikó barátom, aki szintén székelyföldi, de New York City-ben él, CT-hez közel, inspirált az egészséges életmódra. Az elején az egészségem javítása miatt tértem át a növényi étrendre, majd egyre többet olvastam és kutattam a témában, és teljesen felkaroltam a vegán életfilozófiát. Már nem szerettem volna, ha miattam leigáznak, kihasználnak és megölnek érző lényeket, csak azért, mert én finomnak tartom a húsukat. A növények is nagyon finomak – semmi hiányát nem éreztem az állati eredetű termékeknek az elmúlt 10 évben –, csak szokás kérdése az egész. És így sokkal nyugodtabban alszom tudva, hogy nem kell szenvedjen és meghaljon értem egy állat sem, nekem is jobb, mert egészségesebb, és a környezetünknek is sokkal jobb, mivel az állattenyésztéshez rengeteg föld, víz és egyéb erőforrás kell, és kiirtják a rengeteg esőerdőt is legeltetés meg állati takarmány termesztésé céljából.

– Úgy értesültem, hogy nagyon drágák Amerikában a zöldségek és a gyümölcsök, viszont a gyors kaja olcsó. Te mégis az előbbi mellett döntöttél…

– Inkább fizetek többet egészséges kajáért, minthogy olcsó szemetet egyek. Szerintem egyik legjobb befektetés, amit a testi-szellemi egészségünk jobbítása és megőrzése érdekében teszünk. Hiába van egy halom pénzed, ha egészséged nincsen. Mióta növényi étrenden vagyok, az egészségem tökéletes, nem szedek gyógyszereket és orvoshoz is csak időnkénti ellenőrzésre és vérképre megyek be, hogy legyen bizonyítékom is, tényleg egészséges az életmódom.

– Telked is volt kint, ahova saját kezűleg építetted fel házadat, és ahol bio kertészkedéssel foglalkoztál. Miből állt ez, hogyan jutottál idáig?

– Egy másik nagy pozitív változás a „mókuskerékből” való kiszállás volt. Felismerve, hogy a nonstop pénzhajtás meg pénzköltés nem tesz boldoggá, úgy döntöttem, megpróbálom leegyszerűsíteni az életemet, minél önellátóbb lenni. Kéthektáros, üres telket vettem Naplesben, Florida peremén, az Everglades mocsár szélén, majd 2013 februárjában otthagytam CT-t és a rohanó városi életet, leköltöztem FL-ba egy lakókocsival, és elkezdődött a tanyázás. Kutat fúrtam saját kezűleg, építettem egy farmházat nagyjából önerőből, rengeteg gyümölcsfát ültettem, utat építettem. Sok kihívás volt, meg kellett küzdenem nagy esőzésekkel, viharokkal, faggyal, termőföld-hiánnyal, szúnyogokkal, tűzhangyákkal, rossz szomszéddal és a hatóságokkal is. Emellett még dolgoztam is részidőben, mert kellett még a pénz, hogy a tanyát fejleszteni tudjam, de a nehézségek ellenére élveztem a dolgot, mivel rengeteget tanultam és fejlődtem ebben a folyamatban. Persze volt frusztráció is, meg voltak rossz napok néha, de hát ilyen az élet. Borúra derű, én mindig optimista voltam, és ez sokat segít nehéz helyzetekben.

– Majd ismét jött egy fordulat az életedben, és 2013-ban videoblogot indítottál el a YouTube-on, az azóta szállóigévé vált, „Na, mi a helyzet gyerekek?” kérdéssel, mely a későbbiekben védjegyeddé vált. Azóta bázissá nőtte magát a követőid listája. Mit gondolsz, miért? És egyáltalán honnan jött az ötlet, hogy videoblogger légy?

– Gondoltam, megosztom a tanyázási kalandjaimat másokkal is. És így az otthoniak – család, barátok – is tudják követni, hogy mi történik velem, és nekem is megmaradnak a videók emlékbe. Először az angol csatornámra (Robert Fulop a YouTube.com-on) tettem fel több videót, mert több angol nyelvű érdeklődő volt, aztán 2015 tavaszától megfordult a helyzet, és azóta nagyrészt a magyar csatornámon vlogolok (Székely Vegán a YouTube.com-on), bár tervezem, hogy újra aktív legyek az angol csatornámon is, most, hogy hazatértem. Szerintem az őszinteségem, nyíltságom és az egyszerűségem vonzza be a nézőimet. Én nem szépítek, nem kertelek, nem ferdítek, úgy mutatom be a dolgokat, ahogy történnek a való világban, a mindennapi életben, és nem félek elmondani az őszinte véleményemet.

– Sok drámával és kalanddal teltek az amerikai éveid: leégett billencs, az Irma hurrikán elől való menekülés, kitoloncolás. Mesélnél ezekről?

– Voltak izgalmas és nehéz pillanatok, de minden probléma megoldható. Főleg, ha vannak jó barátok. És nekem sok jó barátom van, és sok jófej YouTube-nézőm. Ki is segítettek a leégett billencs után, az Irma hurrikán rongálásai után és az emigrációs balhéban is, és ezért nagyon hálás vagyok. Én is segítek rajtuk lehetőségeim szerint, és rengeteg pozitív visszajelzést kapok a videóim által nyújtott értékről és inspirációról. A kitoloncolási próbálkozás hosszú sztori (tán megérne egy külön cikket), de röviden: 2018. január 25-én a bevándorlási hivatal fogdájába kerültem, a budapesti utálóim jelentettek fel, hogy túltartózkodtam a vízumom. Ami nem bűntett, csak egy civil kihágás. Óvadék ellenében kiengedtek, és megvolt az esélyem, hogy maradjak, de már nem akartam. Már 2016-tól terveztem, hogy végleg hazaköltözöm, hazahúzott a szívem. Mielőtt hazaköltöztem, 2019-ben beutaztam Amerikának mind az 50 államát, Hawaiira és Alaszkába repülővel, a többi 48 államot autóval, 35.000 km-t tettem meg négy hónap alatt. Gyönyörű túra volt, rengeteg videót is készítettem róla, sok közülük még szerkesztésre és feltöltésre vár. 2020. január 27-én hagytam el az USA-t önkéntes távozással, tehát nem lettem kitoloncolva, és kitiltást sem kaptam. Sok jó kaland, változás, fejlődés és tapasztalatszerzés volt az elmúlt 15 év amerikai élet során, nincs megbánásom, de ennyi elég volt a migráns életből. Mindenhol jó, de a legjobb itthon.

– Hogyan látod Székely Vegán útját a továbbiakban?

– A hazaköltözésemmel most egy új fejezet kezdődik. Sok ötletem és tervem van a jövőt illetően, de most első a párkeresés, szerelembe esés. Családot szeretnék alapítani, gyerekeket szeretnék, kész vagyok az apaságra. Aki kíváncsi a folytatásra, az követheti a további kalandjaimat a YouTube-on.

Tamás Réka