Trikolór

Egyenlőség, szabadság, testvériség! 189 év elteltével sem kívánhat más egyebet egy jó magyar hazafi. De sajnos, gyarló az ember, mindnyájan tudjuk, mindig több a kívánság, mint a hazafi. Nemzeti ünnepünk e nem túl szép tavaszi napján, március 15-én, személy szerint talán csak azt szerettem volna: ne csak egy ország, hanem egy nép ünnepelhesse együtt összetartozását.

Visszatérve a hétköznapokba, fasírtnapra is ébredtünk. Mert ez garantáltan elfogy. Legalábbis remélem. Fő az optimizmus! Hogy a kreativitás is helyet kaphasson egy ilyen unalmas fasírt, paradicsommártás és krumplipüré kompléban, ez utóbbi hagymával főtt, de egyáltalán nem sértették meg egymást. Sőt, minket sem. És, hogy a képünkön a trikolór is megjelenhessen, kaporzászlót lengetett a csúcsán a szél.

Egyéb dolgom nem lévén (elvégre ünnepnap volt), gondoltam, letesztelem a meggylikőr jelenlegi állását. Persze, csak módjával, mert mértékletes lennék, vagy mi a kő, ugyanakkor (elrettentő példaként) ott lebeg a szemem előtt (úgy kb. a horizonton) az a csodálatosan szép magyarózdi kastély, amelynek, sajna, már nem túl ékes, gótikus termeiben gyermekkorom mindkét óvodai napját tölthettem.

Mely helyiségeket manapság, zsivajgó gyermekek helyett, szenvedélybetegek koptatják, a „legjobb pia a terápia” szlogen mentén, kanyargós ösvényeken haladván egy józanabb élet felé.

SzakÁ(rus) Cs(illa)