Az általános iskolások épp túl vannak a dolgozatokon és az első féléven, mégsem élvezhetik sokáig a nyugalmat, ugyanis egész évben nagy nyomás alatt élnek. Iskolai számonkérések, osztályozás, túl sok tananyag, frusztrált pedagógusok és szülők – ezek mind hozzájárulnak a gyerekek magas stressz-szintjéhez, ami komoly betegségekhez is vezethet. Az iskolai stresszkezelés már itthon is ismert fogalom, de sajnos gyakorlatban ritkán találkozhatunk vele.
Több felmérést végigkutatva, a 10–12 éves gyermekek 60 százaléka mutat pszichoszomatikus tüneteket (levertség, befordulás, gyakori testi betegség, idegesség), amelyeket a túlzott stressz okoz. Ebben szerepe van az iskolai terhelésnek, az ideges pedagógusoknak, a 10–12 óra munka után hazatérő feszült szülőknek és az őket körülvevő, gyors impulzusokra épülő világnak. A köznevelési rendszerben már óvodás korban érkezik az első stresszhatás, majd az iskolába kerülve már az is rendkívül megterhelő, hogy hat órát töltsenek mozdulatlanul egy padban.
A gyermekekkel foglalkozó szakemberek két irányvonalat képviselnek: az egyik csoport nyugat-európai mintára a kicsik iskolai terhelésének csökkentésében látja a megoldást. Azt szorgalmazzák, hogy később kezdődjön az iskola, hogy a fiatalok többet tudjanak pihenni; barátságosabbá és ítéletmentessé tennék a számonkérést és az értékelést, valamint úgy módosítanák a tananyagot, hogy a lexikális információk magolása helyett inkább kreativitásra és önálló gondolkodásra ösztönözzék a diákokat.
A másik csoportba tartozó szakértők viszont az állítják, hogy a mai felgyorsult világra kell felkészíteni a gyerekeket, ami egyre több tudást és nagyobb gyorsaságot igényel tőlük. A ma embere egy, a mobiltelefon és számítógép generálta állandó készenléti állapotnak kell megfelelnie. Amiben azonban mindkét csoport egyetért az az, hogy meg kell tanítani az iskolásoknak a stresszkezelést. A kérdés csupán az, hogy ez kinek a feladata lenne, és mikor van erre idő?
Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő nemrégiben elmondta, hogy a gyerekek nincsenek felkészítve az intenzív stresszhelyzetekre (vizsgák), sem arra hogyan kezeljék a fokozódó nyomást. A gyerekek a tanáruktól, szüleiktől is azt hallgatják, muszáj jól teljesíteniük, mert ezen múlik a jövőjük. „Ha nem kerül be jó középiskolába, egyetemre se tud majd menni” – hallhatjuk a legtöbb aggódó szülőtől. Ráadásul a felvételin túlzottak az elvárások, ezért a legtöbb diák rosszabbul teljesít, mint ahogy egy nyugodt helyzetben képes lenne. Második és harmadik osztályban kezdődnek a problémák, majd hetedik–nyolcadik osztályban, a felvételikkel és kamaszkori nehézségekkel csúcsosodik.
Egészen kicsi gyerekek életét is befolyásolja a stressz
Sajnos már az egészen kicsi gyerekek életét is befolyásolja a stressz. Sokszor nem is gondolunk rá, pedig a szülőktől való elválás egy bölcsődei vagy óvodai beszoktatás során nagyon megviseli a kicsi lelkivilágát. Azokban a családokban, ahol hiányzik a napi rutin – egy keret, amihez a gyerek igazodni tud –, bizonytalanságot okoz a gyerekben, amit stresszként él meg. Ezért fontos, hogy a szülő kialakítson egy napirendet, melyben megvan a felkelés, étkezés, tisztálkodás, tanulás, játék és lefekvés ideje. Sok gyerek keveset alszik. Óvodásnak körülbelül 10 órát, kisiskolásnak 9-9,5 órát kellene nyugodtan aludnia. A tévézés és a számítógépezés nagyon megzavarja a nyugodt alvást, főleg az ott látott katasztrófák és erőszak miatt.
A különórákkal, edzésekkel, szakkörökkel sok gyerek túl van terhelve, nincs lehetőség kreatív játékra és pihenésre. Az előbb felsoroltak mellett a családok életében bekövetkező komoly események: költözés, betegség, halál, válás, testvér születése, szintén komoly feszültséget generál a gyerekben is. De egyszerűen a beszélgetés hiánya a családokban szintén stresszt okoz.
Milyen jelek utalnak a stresszre gyermekkorban?
Általában a pszichés reakciók megjelenése válasz bizonyos incidensre vagy eseményre, ami a környezetünkben történik. Így van ez a stresszel is, melynek előidézője lehet olyan esemény vagy helyzet, aminek érzelmi szinten, lelkileg van elég erős hatása a gyermekre. Ahhoz, hogy megértsük a stresszre utaló jeleket gyermekünknél, nagyon fontos, hogy felismerjük az előidéző okokat.
Íme, néhány dolog, ami kiválthatja a stressz állapotát gyermekeknél:
– haláleset a családban
– unalmas életvitel a családban, fizikai tevékenység nélkül
– válnak a szülők
– heves viták a szülők között, fizikai bántalmazások
– a vele egykorú gyermekek bántalmazták lelkileg vagy fizikailag
– fáradtság, amit okozhat a nem megfelelő étrend
– félelem a kudarctól, ha túl sokféle a napi tevékenység és elvárás
– gyakori költözködés
– a testvérek közötti versengés
– szexuális zaklatás miatti trauma
A stressz tünetei:
– a gyermeknek reszket a keze és szédül
– megváltozik az étvágya
– elkezd dadogni
– rémálmai vannak, éjjel fél a sötétben
– hányingerre, fejfájásra, gyomorfájásra panaszkodik
– nem tud lazítani, állandóan izgatott
– változó a hangulata, és viselkedése zárkózott lesz
– nem tudja érzéseit kifejezni
– hajlamos az agresszivitásra, felesel
– a körmét rágja, a hüvelykujját szopja, vagy a kezét ökölbe szorítja, a haját morzsolgatja
– csökken az önbizalma, kifejezőkészsége
– hosszasan elgondolkodik, negatív gondolatai és érzései vannak
– újabb félelmeket és gondokat talál ki
– nem figyel az iskolában, ellóg az órákról
– nem tud koncentrálni
– nem készül az órákra, nem végzi el a házi feladatot
– kipróbálja az alkoholt és a drogot
– verekszik társaival
– állandóan gondterhelt
– pánikrohamai vannak
– lustának tűnik, és nem érdeklik a napi feladatok
– ok nélkül sírva fakad
– könnyebben éri baleset
Ezek a jelek segíthetnek felfedezni és beazonosítani a stresszes lelkiállapotot, ami azért nagyon fontos, mert a különféle viselkedési és fizikai zavarok egész káoszt okozhatnak a gyermeked és családod életében, ami súlyosan befolyásolhatja a kicsi fizikai és szellemi fejlődését. Végül pedig nagyon fontos megtalálni a stresszt előidéző okokat, és lehetőleg megszüntetni azokat, megfelelően biztonságos és kedvező feltételeket teremtve a gyermek harmonikus fejlődéséhez, hiszen mindig van megoldás.
Tamás Réka
Az iskolai túlterhelést és a frusztrált pedagógust kihagynám az elejéről, mivel a amint utólag a cikk is tárgyalja a legbefolyásolóbb az otthoni élete lenne. Az iskola és a pedagógus kifogásokkal csak a szülőket uszítsuk, ahelyett hogy felelősséget érezzen a családja és gyereke iránt.