Útravaló nehéz időkre: szeressünk többet!

A világjárvány és a háborúk bizonyítottan hatással vannak a társadalom mentalitására, a bizonytalanság és a félelem nem kíméli sem a gyerekeket, sem a felnőtteket. Ezen események lelki vonatkozásairól, a pszichés egészsémegőrzésről, buktatókról és kapaszkodókról beszélt Antalka Ágota pszichológus a Mathias Corvinus Collegium eheti nyílt előadásán Sepsiszentgyörgyön.

Nemcsak pszichológus, de több nemzetközi projekt koordinátora, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, irodalmi díjas szerző Antalka Ágota, aki ezúttal a koronavírus-világjárvány és a szomszédunkban dúló orosz-ukrán háború pszichés egészségre gyakorolt hatásait vizsgálta meg. Az eredményekről előadás-sorozat keretein belül mesélt, többek között Székelyudvarhelyen és Csíkszeredában, minap pedig Sepsiszentgyörgyre, a szülővárosába érkezett.

A három híd meséje – a legújabb írása a pszichológusnak, amelyet elsőként a helyi közönség hallhatott. Ez a mese felnőtteknek íródott, és arról a három hídról szól, amelyen minden embernek átkel. Az első a bizalomé, a második a félelemé, a harmadik a kutatásra éhező szellem és a belső tartalom összhangra találásának hídja. „Nem köteles senki átkelni egyetlen hídon sem, de ha mindig ugyanott maradunk, soha nem tudhatjuk meg, hogy igazából az van-e a túlparton, amit folyónk ezen oldaláról látni vélünk” – szólt a mese, amelyet a közönség csendben, figyelemmel hallgatott.

Bezártunk és bezáródtunk

A bevezetés után a pszichológus áttért a koronavírus és háború okozta mentális hatásokra, tényezőkre. Antalka Ágota elmondta, hogy a világjárvány alatti állandó aggodalom miatt megtöbbszöröződött a szorongásos és pánikbetegek száma: mindenki félt, szorongott a veszteségektől és kiszolgáltatottságtól. Ezzel egyidőben a depresszióban szenvedők száma is meggyarapodott, az egészségügyi veszélyek és a gazdasági bizonytalanság miatt. A háború esetében a félelem még nagyobb méreteket öltött, hiszen sokan tartottak és tartanak most is a harcok kiterjedésétől, a besorozástól.

Továbbá az is bizonyított tény, tért ki a szakértő, hogy a karantén és távolságtartás magányt vont maga után, a társadalmi kapcsolatok hiánya pedig számos mentális betegség okozója lehet, ahogyan az is, ha az elvesztett családtagok, ismerősök utáni gyászfeldolgozás elhúzódik. Ugyanígy a társadalmon belüli feszültségek és konfliktusok is elkezdtek gyarapodni, ami széthúzó hatással volt a közösségekre.

A vírus után is van PTSD

A poszttraumás stressz szindrómát (PTSD) sokáig csak a háborúkból hazaérkező katonák esetében diagnosztizálták, mára azonban a világjárvány után is sokaknál létező jelenséggé vált, állította a szakember. Azoknál az egészségügyben dolgozóknál alakult ki leginkább, akik közel voltak a vírushoz, a betegekhez, és gyakori volt a környezetükben az elhalálozás.

„Minden gyerekkori trauma hatással van a felnövekvő generációra. A vírus őket is érintette, látták a szülőket háborogni, félni, betegnek lenni. Sőt az, hogy napi szinten hallja, hogy háború zajlik a szomszédban, már elég a trauma kialakulásához” – mondta Antalka Ágota, aki szerint a szülőknek lényeges lenne odafigyelniük a történések gyerekpszichológiai hatásaira.

Szabadnak lenni

„Szabadnak lenni nem mindig a körülményeinknek a függvénye. Legbelül mindig szabadok vagyunk, mindig van választási lehetőségünk. Nem takarózhatunk azzal, hogy rákényszerítettek valamire” – fogalmazott a pszichológus, és hozzátette, hogy három dolog szükséges ahhoz, hogy ezt az egyén is beláthassa.

Először át kell rendezni a belső rendszert úgy, hogy a múltbéli terheket elengedve a jelenre és jövőre lehessen fókuszálni. „A tényeken nem, a hozzáálláson lehet választani” – fogalmazott, majd hozzátette, az ember nem tudja megváltoztatni a nagyvilágban zajló konfliktusokat, de azt igen, hogy saját magát védje a negatív ingerektől. A második lépés az elengedés, a szakember véleménye szerint ugyanis mindent, amire nincs lehetőség, képesség, hatalom módosítani, javítani, azt el kell engedni, mert különben az ember érzelmi csapdába kerül és lassú de biztos mérget gyarapít magában. A harmadik a takarítás, az „érzelmi lomok” kidobása, amelyek lehetnek a múlt sebei, ártó gondolatok és érzések, amelyek nem növelik a belső és külső értékeket.

Semmit sem kell

Az előadás lezárásaként Antalka Ágota nemcsak tényekkel szembesítette a közönséget, hanem kapaszkodókat is nyújtott számukra ahhoz, hogy túlvészeljék a nehéz időket. Állítása alapján a változás első lépése az, hogy senki ne azért cselekedjen, mert kell, hanem azért, mert ő akar, van döntése, választása. A pszichés egészségmegőrzéshez továbbá szükség van a rutinfeladatok kialakítására, az egészséges életmódra, ugyanis a rendszeres és kiegyensúlyozott táplálkozás, mozgás és alvás csodákra képes.

Az empátia és kedvesség is megtérül, hiszen ezek kölcsönösek, ha az ember ad, akkor vissza is kapja. A szakértő állítja, érdemes felkészülni a jövőre, nyitottan fordulni az ismeretlenhez is, mert így ki lehet hozni a legjobbat minden helyzetből. Fontos emellett a kikapcsolódás, amikor mentálisan is valóban pihen az ember, valamint a segítségkérés, a kommunikáció, illetve a kulturális és közösségi tevékenységek. „A zene, mert az mindig elér az ember lelkéhez; a tánc, mert abba mindent bele lehet tenni a fájdalomtól az örömig; művészet, mert abban kibontakozhatunk; sport, mert az örömhormonokat termel” – sorolta Antalka Ágota, aki szerint ez az a négy tevékenység, ami segíthet a feltöltődésben.

A pszichológus végezetül hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok megerősítése a legfontosabb. „Ez az a terület, amelyben életünk végéig tanulásra szorulunk. Meg kell tanulni a kommunikációt, az érzelmeinket érteni és átadni. A szeretet sem születik velünk, hanem tanulási folyamatban sajátítódik el. Megvan bennünk rá az igény, de úgy fogjuk befogadni és kimutatni, ahogy megtanuljuk az évek során.” Úgy véli, mindig azt adjuk tovább, amit kaptunk, és ezért fontos az, hogy figyelemmel legyünk magunkra és másokra. „Rendezzék a kapcsolataikat, szeressenek többet” – adta útravalóul Antalka Ágota a közönségének.