„Kicsik” nagy gondjai

A gazdaság gerincét jelentő több mint félmillió kisvállalkozás jelentős része kiszolgáltatott a megrendelőinek, akik késnek a kifizetésekkel, ezért eladósodással küzdenek, és mindehhez hozzáadódik a munkaerőhiány, állapították meg gazdasági elemzők.

Az Instant Factoring pénzügyi szolgáltató a 2018-as mérlegeket figyelembe véve elemezte az 525.000 romániai mikrovállalkozás pénzügyeit. Rávilágítanak azokra a nehézségekre, amelyek megkeserítik a kisvállalkozások életét.  A tanulmány a legtöbb 9 személyt foglalkoztató, évente 500 ezer eurónál kevesebb forgalmat megvalósító cégek, tehát a mikrovállalatok pénzügyi helyzetét elemzi. Kiderül, hogy a kis cégek eladósodottsági szintje elérte a 73 százalékot. Minél kisebb egy vállalkozás, annál nehezebb helyzetben van, hiszen az évi legtöbb 50 ezer euró forgalmat megvalósító vállalkozások eladósodottsága 81 százalék körül van. A hazai mikrovállalkozások 37 százalékánál negatív saját tőke jelenik meg az éves mérlegben.

A mikrovállalkozások legnagyobb gondja, hogy dolgoznak a megrendelőiknek, de késve és nehezen jutnak hozzá a pénzükhöz, ez rontja a fizetőképességüket (likviditásukat), és görgeti az adósságokat. Az 50 ezer eurónál kevesebb évi forgalmat lebonyolító cégek átlag 228 nap alatt hajtják be kintlévőségeiket, és átlag 538 nap alatt tudják kifizetni adósságaikat, mutat rá az elemzés. Emiatt egy részük arra kényszerül, hogy banki hitelből növelje a fizetőképességét, vagy a tulajdonos „pumpálja” pénzét a cégbe, így a mikrovállalkozások banki hiteleinek aránya egy év alatt 4,8 százalékkal, hat év alatt 15,6%-kal nő.

A kiscégek egy évnél rövidebb kifizetési elmaradásai 122 milliárd lejre rúgnak, ami az adósságállományuk 60 százalékát jelenti. A kinnlevőségeik pedig meghaladják az 58 milliárd lejt. A legtöbb kinnlevőség az építőiparban halmozódott fel, több mint 10 milliárd lej. Ugyancsak az építőcégek maradtak el legnagyobb mértékben a beszállítóik felé, összesen 2 milliárd lejjel tartoznak. Ezt követi a nagybani kereskedelem 1,6 milliárd lejjel és a feldolgozóipar 700 millió lejjel.

Édler András, a háromszéki kereskedelmi és iparkamara elnöke túlzottnak tartja az elemzésben szereplő 73 százalékos eladósodottsági szintet, hiszen ha valósak lennének a számok, sok kisvállalkozás csődbe jutott volna. Szerinte jellemző a kisvállalkozásokra, hogy a tulajdonos sok pénzt „pumpál” a cégébe, hogy működését biztosítsa, azaz a saját pénzéből meghitelezi. A másik változat, hogy nem veszi fel a fizetését, hogy a bennmaradó pénzből biztosítsa a fizetőképességet. Édler szerint ilyen esetekben a céget nem fenyegeti a kényszerbehajtás vagy a számlák zárolásának veszélye, hiszen a tulajdonos nem követeli vissza pénzét.

A háromszéki gazdasági szakember szerint a kis cégek számára a valós gondot az jelenti, hogy munkájuk ellenértékét nehezen és késve tudják behajtani. Úgy véli, a mikrovállalatok nem elég erősek ahhoz, hogy diktálni tudják a feltételeket, ezért általában ki vannak szolgáltatva a megrendelőiknek, a nagy cégek szabják meg, hogy mikor fizetnek. Általában úgy alakul ki az ördögi kör, hogy az állam késve fizeti ki a nagyvállalatokat, azok pedig késleltetik a nekik dolgozó kiscégek kifizetését, így legvégül a legkisebbeknek okoz gondot túllendülni a nehéz időszakon.