Merre tart a vadászat?

Ahogy a vasúti síneken áthaladtam, egyenes út vezetett a faluba. Emlékszem, legelőször mikor itt jártam – hivatalos ügyben –, több mint egy évtizeddel korábban, akkor még a vasútátjárót elhagyva jobbra vezetett el az út, és egy nagy kanyar után lehetett a falu bejáratához érni, ahová most csak simán begördült az autó.

Természetvédelmi, madárvédelmi ügybe érkeztem akkor Fodor Istvánhoz, Bodok község polgármesteréhez, tele tervekkel, ötletekkel, mint a Rara Avis Madártani Egyesület elnöke. Egyetlen ötlet sem került elutasításra, így számos természetvédelmi, madárvédelmi program valósult meg a térségben. Csak néhányat említve: gólyavédelem, Oltszem – madárbarát falu, madárvédelmi mintakert, és még tovább lehetne sorolni, hogy hány meg hány madárvédelmi program bölcsője volt az Olt menti település. Ki nem ismerné az oltszemi Fanni és Ottó gólyapárt, évekig lehetett nézni webkamerán életüket a Sepsi Rádió honlapján, nézettségük rekordokat döntött. Ezek a programok kinőtték magukat, máshol folytatódtak.

Interjú a Medvemoziban
Most nem madaras ügyben érkeztem Bodokra, hanem medvés ügyben, medvét nézni saját környezetében, az erdőn, és megtudni, mi ez a nagy cirkusz a medvék és a vadászat körül. Fodor Istvánnal autóba ültünk, és kimentünk a Bodoki-havasok lábához, egy igazán csodálatos, festői környezetben felépített medveleshez. Aminek megnevezését már az odautazás alatt tisztáztuk, mert nem a szó szoros értelmében vett hagyományos medve-vadászles, hanem egy medvemegfigyelő központ, egy olyan épületben, ahová akár húsz személy is befér, és ahol egy nagy ablaküvegeken át, amikben detektívtükör van (emiatt nem lehet be-, csak kilátni), tehát kényelmesen, úgymond „széles vásznon” nézheti a természet vadvilágát élőben, főként a medvéket, az érdeklődő. Ezért is lett a létesítmény neve Medvemozi.
Megérkeztünk a medvelesbe, elhelyezkedtünk, a hangerőből egy kicsit visszafogtunk. Behallatszott egy erdei pinty éneke, távolról egy fekete harkály „krü-krü-krü-krü” hangját nyelte el az erdő. Arra kértem Fodor Istvánt, a bodoki magán-vadászegyesület vezetőjét, beszéljen a vadászatról, a vadásztársaságról, a vadgazdálkodásról.

A brassói egyetem levadászta a területet
– A kommunista rendszerben egy kalap alá volt véve az egész vadászat – fogott bele a beszélgetésbe István. – A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején Kovászna megyében az elsők között voltunk, akik megalakítottuk a magán-vadászegyesületet, és benyújtottuk a kérést, hogy ki akarjuk venni a bodoki 13-as vadászterületet a minisztériumtól, ami akkor az állami halász-vadász egyesülethez tartozott. Nagy segítségünkre volt Borbély László akkori környezetvédelmi miniszter és Szabó Ilona Uzonból, aki szintén a környezetvédelmi minisztériumban dolgozott. A vadászterület nyolcvan százaléka közbirtokossági terület, illetve magánszemélyek kezében volt. A törvény akkor azt írta elő, ha a terület 50%-ára aláírást gyűjtesz a tulajdonosoktól, akkor a másik felére már nem kell kérvény, ezért belefogtunk. Nálunk 85%-os arányban írták alá a területtulajdonosok, így rövid időn belül megkaptuk a vadászati jogot a területen. És mivel a bodoki vadászterületet egy út választja el a dálnokitól, ami akkor a brassói egyetemhez tartozott, érdeklődni kezdtünk. A dálnoki vadászokból ketten, hárman felkértek, vegyük ki azt a területet is, mert ők már a papírokkal egy kicsit lecsúsztak. Ami nekünk azért volt tetszetős, mert egy nagyobb területen jobban lehet vadgazdálkodni, és úgy vadászni, hogy kevésbé zavarjad a vadállományt. Így befogadtuk a dálnoki vadászokat, és kivettük azt a területet is. A két terület majdnem 18 ezer hektárból tevődik össze, amiben van legelő, erdő-mező.
– Ilyen nagy vadászterületen milyen a vadállomány, miként zajlik a vadgazdálkodás?
– Mikor megkaptuk a vadászterületeket, úgy gondoltam, és szerintem sokan mások is, hogy a dálnoki a legjobb, mivel az egyetemhez tartozott, ezért azt hittem, jól gazdálkodtak. Csalódnom kellett, a leggyengébb területnek bizonyult, még a bodoki vadászterület is túlszárnyalta. Az első szezonban, amikor kimentünk, alig láttunk két szarvast. Alig láttunk egy-egy vaddisznókondát, malacot, süldőt majdnem semmit, úgy levadászták a területet, de az a sok autó, ami ott jött-ment, a sok esztena, a kutyák is nagyon hozzásegítettek az állomány csökkenéséhez. A vadászcsoporttal karöltve az első négy–öt évben rengeteg élelmet hordtunk ki a vadaknak, sózókat, etetőket, szórókat működtettünk.

Az igazi vadász nem lő, ha kell, ha nem
– A vadállományt kezdtük védeni – folytatta Fodor István. – Az esztenákon rengeteg ellenőrzést tartottunk, hogy ne legyenek a kutyák szabadon az erdőben. Védtük a kocákat, védtük azokat a szarvasbikákat, melyikek ígéretesnek tűntek, olyan is volt, hogy csak egy szarvasbikát lőttünk egy szezonban, bőgéskor. Az őzbakokból csak a selejtet lőttük, a trófeás bakokat hagytuk. Védtük az őzeket, hogy legyenek őzgidák, télen etettük, lucernát hordtunk ki. A befektetett és kitartó munkánk eredménye az lett, hogy most gazdag vadállományunk van, szép, ígéretes bikákkal, tíz-tizenöt szarvastehén borjukkal, a vaddisznóállomány jó, a kondákkal malacok, süldők járnak. Az őzállomány minőségi, olyannyira, hogy elmondhatom, idén lőttünk egy őzbakot, ami 650 grammos volt kiskoponyával, aranyérmes. Lövettünk egy 11,60 kg-os szarvasbikát, ami már fenn Kommandón is nagy bikának számít, ugyanakkor kanokból is lövettünk szépeket, 22–25 cm-es agyarral. Ezekből is látszik, hogy védtük a vadállományt, büszkék vagyunk, hogy a sok munkának a gyümölcse beérett, szép példányok nevelkedtek fel a vadászterületünkön.
A vadászat nem arról szól, hogy lőjük a vadat, sőt, tudd megállni, hogy ne lőj, és ez sokkal nehezebb, mint lőni. Az igazi vadász nem lő, ha kell, ha nem. A vadászathoz fel kell nőni, nem úgy van, hogy van pénzed, és akkor már vadász is kell legyél. Aki csak lövöldözni akar, az nem nevezhető vadásznak, ez nem a vadászélethez tartozik. Nem az a lényeg, hogy most megvettem a legerősebb puskát, amivel keresztüllövök a Bodoki-havasok tetején is, hanem a vadat meg kell tudni lőni. Azt is többször elmondtam a társaságnak, hogy a vad nem mozgó céltábla, nem az erdőn kell megtanulni lőni. Azok, akik vadászok akarnak lenni, előbb meg kell tanuljak lőni a gyakorlótéren, azután hallgassák meg az idősebb vadászok tanácsait, amit hosszú évek tapasztalatából szereztek. Ugyanakkor tisztelni kell a természetet, a vadat. Ezek mellett a területen végzendő munkában is részt kell vállalniuk: élelmet kell kihordani a vadaknak, sózókat működtetni, vadföldet szántani, vetni, és újabban még a terményt is megőrizni az illegális legeltetéstől.

Eltűnhet a vaddisznó-, a szarvasállomány
Az egyesületnek két fizetett alkalmazottja és egy igazgatója van. A társtulajdonosi egyesületeknek ki kell minden évben fizetni a bért és az adókat. Hogy az egyesület fenn tudjon maradni, azt csak észszerű vadgazdálkodással, a vadállomány fenntartásával, megőrzésével lehet. De kérdem én, hogyan lehet ezekkel a törvényekkel egészséges vadállományt fenntartani, ne legyen túlszaporodás, ne legyen gyenge, öreg egyed. Az egyensúlyra van szükség, mert a túlszaporodott állomány kárt tesz a terményben, gazdaságokban, de ha kevés van, akkor a kipusztulás szélére kerül.
A minisztériumban nem tesznek semmit. Elmondtam ott is, hogy nem gondolkodnak azon, hogy a kárpáti bika eltűnhet a sok ragadozó miatt. Annyi medveürülékekben találtunk már malackörmöt, szarvasborjúkörmöt, hogy el sem hiszed. Most, amikor tiltott a ragadozók vadászata, megnegyedeljük a pestis miatt a disznóállományt, nagyon megbillen az egyensúly. A túlzottan védett ragadozók miatt eltűnhet a vaddisznó-, a szarvasállomány. Ez mire jó?
(Beszélgetésünk közben egy róka jelent meg a les előtt. A vörös bundás szaglászott, keresgélt, karcsú lábaival olyan kacskaringósan jött felénk, az orra után, mint ahogy a kígyó kúszik, majd meg is találta a kukoricaszemeket. Evett. Tapasztalatból tudtam, a rókát medve követi, mintha párban járnának, legalábbis a leseknél.)
– A medvékkel hogy álltok?
– A vadászterületünkön kétszáz medve van most jelen, több vadkamerát is működtetünk, tehát látjuk. Optimálisan huszonkettő, huszonöt kellene legyen. De bárhol etetünk, amit az őzeknek, disznóknak, szarvasoknak kirakunk, azonnal megjelennek a medvék, öt–tíz medve is érkezik egy este, és felesznek mindent. Amíg volt kilövési keret, addig kaptunk 1, legfeljebb 2 medvére engedélyt a 18 ezer hektár területen. Ha ki tudtuk lövetni jó árban, akkor fedezte a költségeinket, és fejlesztésre is tudtunk fordítani… Nézd, ott jön egy medve!
És tényleg, ott volt a medve, előbb csak a feje látszott a dombhajlat mögött, egyenesen felénk nézett kis kerek szemeivel, füleit előreszegezte, nem mozdult. Lélegzetvisszafojtva figyeltem. Kijött a tisztásra. Megállt. Fejét felemelte, amilyen magasra csak tudta, ekkor látszott, milyen hosszú és vastag a nyaka, és hogy szakálla is van, száját enyhén kitátotta, közben össze-össze csukta, így vette a levegőt. Továbbjött előre, az orra még mindig magasban volt, talán szagot foghatott, mert egyszer csak oldalra fordult, és békésen elcammogott.

„Levettük a kezünket a medvékről”
– Hogy lehet az, hogy ez a gyönyörű teremtés ilyen megosztottságot, gyűlöletet tud kelteni az emberek körében?

– Elsősorban nem velük van a baj, hanem azokkal a politikusokkal, akik nem vesznek tudomást a túlszaporodott medvepopulációról, és annak következményéről, és azokkal az állatvédőkkel, akik csak a kutyát és a medvét védik; attól, hogy sertések százait élve temetik el, már nem háborodnak fel, nem rendíti meg őket az ilyen fotók látványa, nem tiltakoznak. A rossz törvények ellehetetlenítik a vadgazdálkodást, a medvék mindent felesznek az őzek, szarvasok, disznók elől. Ezért el kell kergessük a medvéket a szórókról, és el is kergetjük. Miért hagyjuk, hogy egyenek fel mindent, mikor gyilkosoknak neveznek az állatvédők, ha kilövünk egy medvét? Levettük a kezünket a medvékről.
– Ezért van most annyi medve a települések körül?
– Ezért is, meg azért is, mert éjjel-nappal szól a láncfűrész az erdőn, folyamatosan vágják a fát. Motorok, ATV-k járják az erdőket, ugyanakkor ott az illegális legeltetés, és nem beszélve azokról az emberekről, akik ipari mennyiségben szedik le az erdei gyümölcsöt, gombát, közben felordítják az erdőt, mert félnek a medvéktől. Most jó makktermés van, meglátod, zsákszámra fogják összeszedni a vadak elől. Zavarva van a vad, az élelem kevés annak a példányszámnak, amiről tudunk a vadászterületünkön.
– Mégis meddig tarthat ez az állapot?
– Amíg meg nem értik, hogy a vadgazdálkodás a vadállomány védésével, a selejt, az idős egyedek kilövésével jár, hogy az egészséges génekkel rendelkező egyedek maradjak fenn. Csak így lehet biztosítani a faj fennmaradását, hogy az unokáink unokái is lássanak a természetben medvét, őzet, szarvast, vaddisznót, nyulat, hiúzt és így tovább. Ezt pedig szakemberekre kell bízni, mert vannak az országban jól képzett és hozzáértő szakemberek. Hogy mikor értik meg, azt nem tudom, de azt látom, hogy akkora lesz a baj, hogy azt majd nem fogják tudni kezelni. Amíg engedték, hogy vigyázzunk a medvékre is, kilőttünk két medvét, akkor az volt a vád, hogy a nagyot lőjük ki. De hát a nagyot kell kivenni, mert az már öreg, így a kisebbek helyet kapnak, de pont fordítva gondolkodnak. A kisebb medvék leszorulnak, mert a domináns, nagy medvéktől félnek, főleg az anyamedvék, ezért lejönnek a mezőbe, bejönnek a faluba, ahol könnyen ételt kapnak. Van itt alma, szilva, tyúk, nyúl, bárány, disznó…

Lassan a szegre akaszthatják a vadászok a puskát
– Hogyan látod a vadászat jövőjét?
– Azt mondom, ha a medvepopuláció szabályozáshoz a kilövési keretet nem szabadítják fel, a vaddisznókat is meg kell tizedelni a pestis miatt, ami főleg a farkasok prédaállata, ennek az őz- és szarvasállomány fogja a kárát látni, mert a medvék és a farkasok prédájává vállnak. Ezért majd letiltják a szarvasvadászatot, és akkor a vadászok a puskát szépen feltehetik a polcra. Lehet, szándékosan teszik ezt, hogy az erdélyi magyar vadásztársadalom unja meg, szűnjenek meg a magán-vadásztársaságok.
(Három órát töltöttünk el a medvelesben. Az idő alatt három medvét, egy vaddisznót, két rókát és öt szajkót láttunk. Mielőtt még szedelőzködni kezdtem volna, feltettem az utolsó kérdést is.)
– Amúgy miért éppen ide épült fel a Medvemozi?
– Hosszú megfigyelés után választottuk ki a helyet. Fontos szempont volt, hogy távol legyen a településtől, olyan hely legyen, ahol a medvék amúgy is járnak, és a fotózáshoz is megfelelő legyen, mivel turistákat várunk ide. Azt szeretnénk, hogy az emberek természetes környezetben lássák a medvéket, de más vadakat is. Jönnek is a turisták, főként külföldről. Nagyon meg vannak elégedve, gazdag élményekkel mennek el innen, a visszajelzések is ezt igazolják, érdemes tehát tovább fejleszteni a Medvemozit. Szeretném, hogy aki ide eljön, meglássa azt is, hogy szeretjük a természetet, az állatokat, hogy a vadászat nem egyenlő gyilkolással. Egy lovas, vadásznemzet vagyunk, ezt az ősi hagyományt ápoljuk, őrizzük, védelmezzük, nem az a célunk, hogy tönkretegyük.