Tollas kedvencek

Valamikor azért jártunk erdőre – legtöbbször hétvégeken –, hogy a város zajától távol legyünk, hétköznapi gondjainkat magunk mögött tudva nyugalmat és kikapcsolódást találjunk. Ezt neveztük kirándulásnak.

Ilyen alkalmakkor az ember feltöltődik, a tüdeje kitisztul, elméje megújul, egész testét kellemes fáradság járja át, estére nem kell altatót bevenni, és mégis azonnal elalszik. A természetszerető ember ma is azért járja az erdőt, hogy nyugalmat találjon, kikapcsolódjon, feltöltődjön, és olyan élményekben részesüljön, amit csak az élő természet, az erdő tud nyújtani.

Az erdőnek vannak lakói is, többek között a tollas kedvenceink, amelyek szintén az erdő nyugalmát szeretik, itt érzik magukat biztonságban. Az erdő nyújtja számukra az élőhelyet, ahol életfeltételeiket megtalálják, társat választanak, utódokat nevelnek, biztosítják a faj fennmaradását. Erdőink egyik gyakori és egyben a legjellemzőbb madara az erdei pinty, ők várnak ránk az erdőszéleken. Számos madárfaj éli életét a fák aljnövényzetében, mások a lombkoronák között. A legtöbb madár nappali életmódot folytat, de vannak éjszakai madarak is, mint a baglyok. Fák törzsében ácsolt odúban – amit két–három heti munkával készít el – neveli fel fiókáit a nagy fakopáncs, majd később ezekben az odúkban költenek a cinegék, a csuszkák, a légykapók és más odúlakó madarak.

Erdei madaraink a védett vagy fokozottan védett fajok közé tartoznak, fontos számukra az erdő háborítatlansága. Az erdő nyugalmát a madarak nagyon szeretik, egyes fajok ezt kimondottan igénylik, mint a fekete gólya, a parlagi sas. A fekete gólya igen érzékeny az emberi jelenlétre, képes a fészkét otthagyni/elhagyni még költési időszakban is, ha háborgatják, de néha pusztán az ember láttán is hosszú ideig távol marad a fészektől. Védelmük érdekében, a fészkek több száz méteres körzetében semmilyen erdei kitermelési munkát nem szabad végezni. A parlagi sas költését fészekőrzéssel lehet megóvni az emberi zavarástól.

Az erdőben élő madarak létét napjainkban a nagyüzemű, profitorientált erdőkitermelés igen veszélyezteti, függetlenül, hogy milyen típusú erdőről van szó. Egy kitermelt, öreg állományú erdő madarai távozásra kényszerülnek még akkor is, ha újratelepítik a területet, mert nem alkalmas a harkályoknak odúkészítésre. Kevés annak az esélye, hogy ezek után a kék galamb, amely leginkább feketeharkály-odúban költ, beköltözzön a parkokba, és annak végképp nulla, hogy az igazi ritkaságszámba levő siketfajd az urbanizálódás útjára térjen.