Olcsóbb lett a vagyonmegosztási pereskedés
A mindent átfogó dráguláshullám elkerülte a vagyonmegosztási perek költségét, egy törvénymódosítással számottevően csökkentették a perindítási illetéket, hogy segítsék a tisztázatlan helyzetek rendezését.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
– Miként sajátította el a forgácsfonás technikáját?
– Ez nálunk családi hagyomány volt. Az édesapám, aki engem tanított, ezt a szakmát űzte, ő pedig ugyanúgy az édesapjától tanulta. Öt- vagy hatéves lehettem, amikor megismerkedtem ezzel a mesterséggel, először csak a kötés mikéntjét sajátítottam el, aztán később, felnőttkorban a feldolgozást is. A jelenlegi munkámba a feleségem, Edit is besegít.
– Pontosan mit is takar a forgácsfonás?
– Először is kell keresni egy nyírfatörzset, amiből a bogmentes részt, 60 centiméter és 1 méter közötti hosszúságban kivágom deszkának. A deszkát gyalupadra teszem, módlival meghúzatom, így készítem el a forgácsokat, amiket majd feldolgozok. A forgácsfonásból kalapok (nem összetéveszteni őket a szalmakalapokkal), valamint edény alá valók, kosarak készülnek. Ez teljes mértékben biotermék, még a színezésnél sem használok vegyszert, csak tojásfestéket. Sokkal egészségesebb egy ilyen kalapot hordani, mint azokat a műanyagokat, amiket a kínaiak árulnak.
– Hol értékesíti a termékeit?
– Elsősorban város- és falunapokon, a Forgács Fesztiválon, vagyis azokon a rendezvényeken, ahová meghívnak, hogy áruljam a készletem. Odahaza nem igazán foglalkozom árusítással, de nagy ritkán ott is akad vevő.
– Milyen a kereslet a termékek iránt?
– Leginkább az idősebbek azok, akik megveszik a munkákat, mert a fiatalokat már nem nagyon érdeklik az ilyen termékek.
– Milyennek látja ön ennek a mesterségnek a jövőjét?
– Sajnos, egy olyan szakmáról beszélünk, amire az utókor nem tart igényt. Nálam is van gyermek, még sincs, akinek továbbadjam, mert a fiatalok nem látják ebben a népi mesterségben a potenciált. Én mindenképp szép szakmának tartom, aminek megvolt a maga szerepe és jelentősége abban a világban, amely még nem volt ennyire modern, és nem bántam meg, hogy ezt tanultam meg édesapámtól.
– Ha már a Forgács Fesztiválon találkoztunk, mi a véleménye a rendezvényről?
– Örülök, hogy második alkalommal is itt lehettem, és megmutathattam az érdeklődőknek, hogy elődeink miként is készítették nyírfaforgácsból a kalapokat, kosarat és egyéb kellékeket.