Amit az Apor Péter-iskoláról tudni kell!

A „Tegyük ismét az Apor Péter-iskolát naggyá” mottó kifejezi az irányt, célt, amelyet az iskola új, ideiglenesen kinevezett vezetősége – Madarász Éva igazgató és dr. Constantinescu Herman aligazgató –, illetve a tantestület maga elé tűzött. Az alábbiakban az intézmény múltjáról és jelenéről számol be a jelenlegi aligazgató, aki közel három évtizedes rálátással bír a szaklíceum életére.

1993-ban én magam is itt kezdtem középiskolai tanulmányaimat, itt végeztem az állategészségügyi technikus szakot és 2003 óta itt képezem az állategészségügyi technikusokat. Lassan három évtizede, hogy tapasztalhatom az iskola hullámvasútszerű történetét.

Néhány hónap után mondhatom, hogy kihívás egy szaklíceum irányítása. Nappali, esti, szakiskolai, posztlíceumi és felnőttképzés szinteken oktatunk és a legkülönfélébb formákban zajlik a munka: elmélet, labor, gyakorlat és összevont gyakorlat formában. Külön gond a kantin, bentlakás, a 20 hektár föld és a sofőriskola átfogása.

A pletyka, miszerint a mostani vezetőség megszüntette az autósiskolát, nem igaz! Az autósiskola létjogosultságát és a vezetést a tanterv előírja az autószerelő, mezőgépész, agroturisztikai, állategészségügyi osztályokban, tehát szerves része az oktatásnak, viszont külső személyek számára a beiratkozás nem lehetséges, mert a törvény egyértelműen tiltja. Természetesen, fontosnak tartjuk azt is, hogy mindenik órát levezessék a tanulók, ahogyan azt is megköveteljük, hogy minden tanár tartsa meg az óráit.

Miért fontos, hogy ismét naggyá tegyük az iskolát? Az 1990-es évek végén az iskola a felszámolás határán volt, majd a 2000-ben kinevezett vezetőség keze alatt exponenciálisan kezdett újra fejlődni. Nőtt a diáklétszám, beindult a szakoktatás több formája, a géppark gazdagodott, a tanulók a vezetési órák miatt, a felnőttek pedig a gazdaképzők miatt szívesen jöttek hozzánk. A bentlakás és kantin is plusz előny volt. Lehetőség volt magyarországi mezőgazdasági diákmunkára és testvériskolai kapcsolatok fenntartására és még sorolhatnám. Ezt a szintet tartottuk néhány évig.

Sajnos, utána jött némi hanyatlás, megcsappant a diáklétszám (több mint 1200 tanulóról a jelenlegi 530-ra, de ez sok más iskolában hasonlóképpen történt), a bentlakás nem nyújtott túl jó feltételeket, a fegyelemmel gondok kezdtek lenni, a tanulási eredmények is hagytak kívánni valót maguk után. A géppark egy része elavult, a föld termése lehetett volna jobb, az infrastruktúra kissé leromlott, a tanműhelyek nehezebben feleltek meg a követelményeknek és nem volt elegendő transzparencia. Ez utóbbi nekem mindig a „vesszőparipám” volt. Jelenleg minden információról értesül a tantestület, vezetőtanács vezeti az iskolát, az igazgatókkal közösen. Minden, ami az adminisztrációs és financiális rész terve és feladata, át kell menjen a vezetőtanácson. Van mezőgazdaság-földművelés bizottság és autósiskola bizottság is. Maximálisan bevetettük a SCIM (sistem de control intern managerial – belső szabályozási rendszer) szerepét, ami jól alkalmazva kiegyensúlyozott irányítást tesz lehetővé és a rizikófaktorokat minimalizálja.

Nagy kihívás lesz, hogy a tanulókat az esti tagozatra és a posztlíceumba odavonzzuk. A gazdaképző tanfolyamok is kihívást jelentenek, mert nehéz, de nem lehetetlen a mezőgazdasági egységben állandóan elfoglalt dolgozókat a lehető legtöbb órán való részvételre bírni.

Probléma, hogy valamikor nagyon fel volt duzzasztva a tanárok létszáma, ám kezdtek csökkenni a katedrák és több tanár az órakiegészítés valamelyik formájára szorult. Próbáltuk idén több kollégánk helyzetét orvosolni és a katedrákat kiegészíteni.

Az iskolánk teljes felújítása jövőben kezdődik el, és a pályázat, amelyet a városi tanács írt, nemcsak épületfelújítást, hanem tanműhelyek létrehozását is jelenti.

Az iskolai fegyelem javul, mindenik teremnek van laptopja, vetítője, okostáblája. Viszont nem könnyű azokba a gyermekekbe tudást önteni, akik más iskolába nem jutottak be, a képességvizsgán 4-es alatt írtak, illetve az otthoni, családi körülményeik is igen nehezek. Saját honlapunk van, ahol megtekinthetőek a jövő tanévben induló szakok is.

Megfelezzük az igazgatónővel a tennivalókat, a technológia részét én végzem, az oktatásért, fegyelemért, rendért inkább Madarász Éva felel, mert így látta jónak a tanfelügyelőség, de vannak feladatok, amelyeket nem választunk szét, hanem együtt végezzük.

A cél közös, és az iskola és tantestület érdekében össze tudunk és kell is hogy dolgozzunk, jelenleg az együttműködés jó. Mindig hangoztatom a bizottságok szerepét, azon belül mindenki végezze a feladatát, sosem tartottam helyesnek, hogy egy bizottságon belül 1-2 tanár cselekszik, a többi nézi.

Az állategészségügyi szak mindig is az erőssége volt az iskolának és szívesen jönnek ide a diákok, még akkor is, ha akik nem oda valók, lemorzsolódnak. 2000 és 2003 között szakadt meg az állategészségügyi technikusok képzése, majd 2003-ban Dezső Vencel igazgató indította újra.

Megpróbáljuk az agrár ágazatú osztályokat bevonni a mezőgazdasági munkálatokba, nemcsak krumpliszedésre és nem kaotikusan, hanem hivatalosan úgy időzítjük a gyakorlatos órarendet, hogy passzoljon a szezonmunkával. Ha jól felszerelt tanműhelyeink lesznek, akkor több szak esetében a gyakorlat egy része a tanintézmény keretében valósulna meg és diákközpontúbb lenne.

A közélelmezési épületben próbáljuk a közélelmezési szakos tanulókat bevonni, jóllehet számos gép van, amelyekhez egy 2005-ös PHARE pályázat során jutottunk, és azóta csak egy részük volt használva.

Jómagam 2 éven keresztül benne voltam a ROSE (Romania Secondary Education Project) menedzseri csapatban, de idén kiléptem és osztályfőnöki minősítést sem vállaltam/vállalhattam, a kimondottan állategészségügyi szaktantárgyakat továbbra is én tartom.

Valamikor a könyvelési osztály is húzóerőt jelentett, de idővel helyüket a közgazdasági, valamint a beszerzési és szerződéskötési osztályok vették át, de szerencsére továbbra is működnek, magyar és román nyelven egyaránt.

Hadd soroljak fel néhány dolgot, amit megvalósítottunk 8 hónap alatt az igazgatónővel és a kollégákkal közösen: a diákfegyelemre fektetett nagyobb hangsúly, az osztálytermek felszerelése laptopokkal, vetítőkkel, okostáblával, az iskola otthonosabbá tétele, a tisztaságra fektetett nagyobb hangsúly, a ROSE program folytatása, helyi próbaérettségi szervezése (az országos mellett), eddig nem létező bizottságok kialakítása, traktorvásárlás és további gépek igénylése a következő iskolai évre, a vezetőtanács szerepének valós megerősítése, minden egyes információ közlése, Google suite education platform alkalmazása, szakiskola szinten egy új kereskedelmi osztály igénylése, a tanórák minőségének fokozása, a SCIM (sistem de control intern managerial – belső szabályozási rendszer) nemcsak papíron való működtetése.

(A SCIM kitér nemcsak a papírok ellenőrzésére, hanem a részletekre is, különösen egy technológiai líceumban. Például ha 1 hektár földön történetesen 20 tonna krumpli terem, akkor annyit is takarítsanak be, papíron is annyi legyen és ugyanannyit értékesítsenek az iskola javára.)

Véleményem szerint a kommunikáció, transzparencia, empátia, nem részrehajlóság óriásit dobnak egy iskolán.

Szerintem kötelezővé kellene tenni, hogy egy ilyen jellegű líceumban, mint az Apor Péter, az egyik igazgató agrár szakos (agrármérnök, állatorvos, állattenyésztési mérnök) legyen és az úgynevezett technológiai igazgató nevet viselje. Szinte lehetetlen, hogy egy igazgató lefödje egy szaklíceum teendőit. Jómagam azért vállaltam e funkciót, mert az utóbbi 13 évben katedrafőnöki minősítésben a technológiai oktatást gyakorlatilag én vezettem, jól kijöttem a legtöbb kollégával, bátorítottak, kiálltak mellettem, és ha sikeresen vizsgázok, illetve a kollégák továbbra is támogatnak, akkor folytatom a munkát.

Tegyük ismét az Apor Péter-iskolát naggyá!

Dr. Constantinescu Herman