„Az emberek között kell élni”

Fodor István harminc évvel ezelőtt lépett a közösség szolgálatába. Töretlen hittel és kitartással végzi munkáját. A rendszerváltás után vállalt feladat ma már nemcsak munka, hanem hivatás és életforma számára. Három évtizede Sepsibodok polgármestere, illetve az RMDSZ sepsiszéki szervezete élén is tevékeny. Az évforduló apropóján beszélgettünk az elöljáróval.

– Hogyan emlékszik vissza arra a napra, amikor polgármesternek választották?

– 1990. január 7-én kezdődött, állategészségügyi technikusként dolgoztam Bodokon, azelőtt Mikóújfaluban tevékenykedtem. Abban az időben működött a Nemzeti Megmentési Front mint közintézmény, Kósa Sanyi bácsi elnökletével. Összehívták a helyi kultúrotthonba az akkor Bodokhoz tartozó falvak – Oltszem, Zalán, Málnás, Málnásfürdő és Zalánpatak – lakosságát, hogy válasszanak polgármestert a községnek. Én, a 24 éves gyerek, beültem a többiekkel a sorba, lássuk, kire esik a választás. Nem is gondoltam arra, hogy polgármester leszek. Az oltszemi iskola akkori igazgatója, Pál Sámuel felállt, és azt mondta, ő úgy gondolja, eddig soha nem volt község szülötte az elöljáró, mindig a párt jelölte ki a „megfelelő személyt” erre a tisztségre, ezért ez alkalommal egy olyan fiatal legényt javasol a község élére, akit mindenki ismer, s aki mindig az embereket segíti: Fodor Istvánt. Első hallásra tiltakoztam, de a biztatásoknak köszönhetően elvállaltam. Polgármesterségem első éjszakáján már csengett a központi telefon, édesapám bejött, és szólt, hogy „elnök úr, menjen, mert Oltszemen ég a kocsma.” Se kocsim, se biciklim nem volt, így éjjel átszaladtam a réten Oltszemre. Nos, így kezdtem pályafutásomat.

– Hogyan írná le az akkori falu képét?

– ’92-ben volt az első helyhatósági választás, a közigazgatási egységek struktúrája megváltozott, Bodokhoz ekkortól már csak Oltszem és Zalán tartozott. Így valamivel átfoghatóbbá vált a munka a községben. Az utcák porosak, gödrösek, sárosak, csak a főúton volt aszfalt, a régi, fa villanyoszlopok legtöbb esetben égők nélkül. Lóháton vagy kerékpáron közlekedtünk. A polgármesteri hivatal épülete rossz állapotban volt, mikor egy nő magas sarkúban bejött, a cipője sarka átszúrta a linóleumot, a padló pedig valamilyen olajfélével volt lekenve. Amikor (1992-ben) a magyarországi Detkkel kialakítottuk a testvérkapcsolatot, rendesen szégyelltem magam, hogy nálunk milyenek a körülmények. Volt egy kurblis (tekerős) telefonunk, azon keresztül tartottuk a kapcsolatot, aztán emlékbe el is vitte a detki polgármester, s helyette hozott egy modernebbet. Sokat tanultam és tanultunk tőlük, a jó példákból. Mindig kaptam segítséget az akkori megyevezetőtől, Orbán Árpádtól, aki kölyöknek hívott, hiszen gyermek voltam a többiek között.

– Az elsőt magától értetődően követte a második mandátum?

– A második mandátum előtt már megalakult az RMDSZ, és felkért, hogy vállaljam el a polgármesterséget. Az az igazság, hogy kicsit bele is rázódtam a feladatba. Hallottam is eleget, hogy neked könnyű volt nyerni, mert nem volt ellenfeled, de nem vállalta senki más. Jó tanácsosi csapattal indultam, akikből mára sajnos páran nincsenek közöttünk, vagy idős koruk miatt lemondtak tisztségükről, de mindig jöttek újak. Köszönet mindannyiuknak! Ahogy a fejlődés útjára léptünk, már azon gondolkoztunk, hogy még mit tudnánk megvalósítani a kor igényeinek megfelelően, így kezdtük el a víz- és csatornahálózat kiépítését, ’94-ben pedig már elkészítettük a gáz bevezetéséhez szükséges dokumentációt az egész községre vonatkozóan, azonban a földek és erdők visszaszolgáltatása után az emberek inkább a fatüzelés mellett döntöttek, és nem tartottak igényt a gázra. A jelenlegi kormány, úgy néz ki, pályázatot hirdet a gáz bevezetésére, így a meglévő tervet korszerűsítjük, és gyorsan tudunk lépni.

– Három évtized alatt sok minden változott: a politikai viszonyok, döntéshozók jöttek-mentek, a kor igényei. Mindezt összevetve, mi a siker titka?

– Az RMDSZ színeiben lettem polgármester, soha nem kívánok más színekben politizálni, ebben a csapatban szeretnék tovább dolgozni. A siker titka, hogy a polgármester éljen a közösségben, legyen ott az emberek életében, figyeljen oda rájuk. Ha valaki ezt a tisztséget választja, akkor azt is vállalja, hogy a nap minden percében polgármester. Minden nap szóba állok az emberekkel, így bátrabban elmondják ötleteiket, vagy a megoldásra váró problémákat. Az idős emberekkel is foglalkozni kell, nagyon jól esik nekik, ha törődünk velük. Karácsonykor ajándékcsomaggal kedveskedtünk nemcsak a gyerekeknek, hanem az idős, egyedül élő vagy beteg falustársainknak is. A másik kulcstényező pedig a kitartó munka, a tervezés és megvalósítás. Ha befejeztünk egy munkát, biztos azon nyomban találok újabb célt. Nem tudok tétlenül ülni. Reggel hét órakor bent vagyok a tanácsnál, ott mindenki megtalál kilenc óráig, aztán megyek terepre. Ez a sikerélmény ad motivációt, és az emberekkel való kapcsolat. Természetesen nem mellékes a megvalósított eredmények utáni elégtétel sem, ha látom, az emberek meg vannak elégedve a munkánkkal. Jól eső érzéssel tölt el az is, mikor az elszármazottak hazatérve elismeréssel és megelégedetten vélekednek a községről.

– Hogyan jellemezné az egykori és mostani önmagát?

– Harminc évvel ezelőtt vakmerőbb voltam, hamarabb belevágtam a dolgokba. Ma már megfontoltabb vagyok, aminek a bürokrácia útvesztői is az oka. Régebb másként éltünk, nem volt így felgyorsulva a világ. Több időt lehetett a közösségi élményekre is fordítani: szüreti és színdarabos bálokat tartottunk, ’94-ig még zenéltem is a helyi zenekarban, hosszú ideig jól működött a színjátszó csoport. Nagyon hiányzik ez a fajta közösségi élet a településről. Működhetne tánccsoport is, mert székelyruhákat is vásároltunk.

– Köztudott, hogy egyik kedvenc hobbija a vadászat…

– A vadászat is a közösségről szól. Amikor az erdőket visszaadták, lehetőség volt arra, hogy vadászcsoportot hozzunk létre, területet béreljünk az emberektől. Akkor is azon dolgoztunk, hogy ne idegenek kezére kerüljenek a mi területeink. Ma a 36 tagú vadászcsoportunk több mint fele idős emberből áll, de az egység elvén működünk a vadászatokon. Ott nincs fiatal vagy idős, polgármester, igazgató – mindenki egyforma. Amikor megvásároltuk az oltszemi kastélyt, a német leszármazottak tájékoztattak arról, milyen gyönyörű lóállomány volt egykor ott. Lovakat vásároltunk, adományba is kaptunk, jelenleg 11 lovunk van. Azon igyekszünk, hogy önfenntartó legyen az oltszemi gazdaság, hiszen állatokat tartunk, a többhektáros kertből és a fogathajtópályáról begyűjtjük a takarmányt. Ha nem volna a közösségi összefogás, nem tudnánk ezt a munkát magunk csinálni. Olyan jó látni, mikor egyszerre 15 helyi gazda dolgozik egyszerre traktorával kalákában ezeken a területeken!

– Ma Bodok jó példaként szolgál nemcsak Háromszéken, hanem egész Székelyföldön. Mire a legbüszkébb?

– Mindenre, amit megvalósítottunk, a legkisebbtől a legnagyobb beruházásig mindenre büszke vagyok. Mindezt a jó csapat nélkül, a tanácsosok, a polgármesteri hivatal alkalmazottai, a polgármesterek, a megyevezetés és a barátok nélkül nem lehetett volna megvalósítani. Rengeteg pályázati pénzt hívtunk le az évek során a román és magyar kormánytól, az európai uniós vagy LEADER-alapból. Nehéz lenne mindent felsorolni.

– Milyen tervekkel vágnak neki a 2020-as esztendőnek?

– Sok célunk van: többek között leaszfaltozzuk a Vásár-pataka melletti útszakaszt Bodokon, elkezdjük az oltszemi ravatalozóház építését, mihelyt az idő engedi, a zaláni iskolában teljes körű felújítást végzünk, székelykaput állítunk a bejárathoz, a zaláni iskola és óvoda bútorzatának kicserélését a magyar kormány támogatásával valósítjuk meg, május 16-án a Zalánban kiadott, első falutörvénykönyvet szimbolizáló emlékművet állítunk. Januárban kapunk választ arra, hogy az oltszemi Mikó-kastély restaurálására vonatkozó, 800 ezer dollár értékű amerikai pályázat pozitív elbírálásban részesül-e. Kész van a kivitelezési terv az épület felújítására, az oltszemi kezelőközpont épületének új rendeltetést szeretnénk, rendezvényeknek, konferenciáknak adna otthont. Továbbvisszük a lovassport hagyományát. Meghívást kaptam a Román Lovas Szövetség tavaly év végén Brassóban megtartott rendezvényére, mindazon versenyzőkkel és támogatókkal egyetemben, akik segítik a lovassportot. Elismerő plakettet vehettem át, mely nemcsak a saját vagy a község érdeme, hanem a megyei önkormányzaté is. Természetesen számos nagyobb rendezvény is színesíti az eseménynaptárunkat: a vadászbál, a nőnapi köszöntés, a március 15-i megemlékezés, a diMANSIONS zenei fesztivál, a Transylvanian BBQ Festival és a nemzetközi kettesfogathajtó-verseny.