„Az önkéntesség nem pluszmunka!”

Noha az önkéntesség egyre inkább divatossá, követendővé kezd válni, napjaink rohanó világában sokan plusz teherként tekintenek rá. Háromszék egyik legaktívabb oktatási és ifjúsági szervezete, a Turul Iroda kézdivásárhelyi önkéntesével, Simon-Császár Máriával beszélgettünk arról, mit jelent az önkéntesség, mivel foglalkozik egy önkéntes, és milyen változást hozott ez az életébe.

– Mit jelent önkéntesnek lenni a Turul Irodánál?

– Napi nyolc óra munka után azt gondolná az ember, hogy pluszmunka az önkéntesség. Amiben van igazság, viszont fontos hozzátenni, hogy olyan tevékenység, amit nem csak másokért, hanem magunkért, a saját fejlődésünkért és kikapcsolódásunkért is végzünk. Engem feltöltenek a fiatalok. Nagyon motiválók tudnak lenni, és megtanítanak egy kicsit másképp nézni a világot, lazábbá, fiatalosabbá „nevelnek”. És tudunk segíteni nekik, többletet adni, ami szintén sokat jelent számomra.

– Milyen tevékenységekkel foglalkoznak?

– Egyesületünk kiemelt programja a Nagy-Britanniában indított és jelenleg a világ 140 országában, évente több tízezer fiatal részvételével zajló The Duke of Edinburgh’s International Award, amely alternatív képzést biztosít a 14 és 24 év közötti fiataloknak. Az új projektünk, a #youthfocus alapja ez a program, kiegészítve tudatosító kampányokkal és tevékenységekkel, mint például bemutató foglalkozások szervezése a középiskolákban, oktatófilmek készítése médiaműveltség témakörökben, szervezett vezetési készségeket fejlesztő tábor, tapasztalatcsere-műhely. Ugyanakkor helységenként három civil projektet is megvalósítunk, amelyeket teljes mértékben a fiatalok találnak ki és szerveznek meg, valamint lesz egy a tevékenységet lezáró ünnepi rendezvény. De ezek mellett sokat túrázunk, és szervezünk más eseményeket is.

– Hogyan kell elképzelni a havi programját? Mivel foglalkozik konkrétan?

– Azt szeretem, hogy annyit önkénteskedem, amennyi számomra időben belefér, ezért minden hónapom más. A feladatom az, hogy támogassam a fiatalokat abban, hogy elérjék kitűzött céljukat. Például ha van egy fiatal, aki szeretne megtanulni franciául, a kapcsolataim által segítek, hogy megtaláljuk a számára legmegfelelőbb oktatót, és időnként rajta tartom a szemem, ami annyit jelent, hogy találkozunk, megkérdem, hogy halad-e a célja felé, meg van-e elégedve. Viszont vannak olyan időszakok, főként nyáron, amikor túrázunk a fiatalokkal, az kissé zsúfoltabb időszak, viszont számunkra az is nagyon kellemes, mert olyankor mi is a természetben vagyunk, kikapcsolódunk, beszélgetünk nagyokat, ami által feltöltődünk.

– Miben látja a fiatalok erősségét?

– Nagy erősségük szerintem a bátorságuk, a vakmerőségük, a „nem ismernek lehetetlent” felfogásuk. Pozitívak, tenni vágyók és motiváltak. Azok a fiatalok jelentkeznek a programunkra, akik fejlődni akarnak és kitartóak. Ez, ami engem motivál, és amiért önkénteskedem.