Baj van Köpecen

Amint arról hétfői lapszámunkban beszámoltunk, október 4–5. között erdélyi szintű megbeszélését tartott Kézdivásárhelyen a Romániai Magyar Pedagógusuk Szövetsége. A Gábor Áron Szakképző Líceumban szervezett konferencián többek között arról is szó esett, hogy egy nemrég érvénybe lépett rendelet milyen hatással lehet a következő tanévben nyolcadikból kilencedikbe iratkozó nebulók életére.

A címben szereplő megállapítás Kis Imre, Kovászna megyei főtanfelügyelőtől származik, aki szerint a legsummásabban a székely mondással lehet összefoglalni azt a kuszaságot, ami a tanügyben uralkodik.

Szeptember 5-én a Hivatalos Közlönyben megjelent a középiskolába jutást szabályozó metodológia, amely kitér arra is, hogy a 2020–2021-es tanévben csak azok tanulhatnak tovább a középiskolában, akiknek bejutási átlaga eléri legalább az ötöst. A kilencedik osztályba való bejutás jelenleg számítógépes elosztással zajlik, a felvételi jegy 80 százalékát a képességvizsgán szerzett jegyek átlaga, a fennmaradó 20 százalékot pedig a gimnáziumi átlag adja. A hatályba lépett rendelet értelmében azonban az idei, 2019–2020-as tanévben képességvizsgázó nyolcadikosok közül kötelező módon szakiskolába vagy duális oktatásba kerülnek azok, akiknek ez az átlaguk ötösnél alacsonyabb. Az intézkedés nagyon megosztja a társadalmat, mind a pedagógusok, mind a szülők átgondolatlannak tartják az intézkedést. A téma az Erdélyi magyar szakképzésfejlesztés és a szakképzés aktuális kérdései címet viselő konferencián is terítékre került. Több pedagógus és Toró Tamás szociológus elemezte ezt a kényes kérdést, ami generációk életére lehet hatással. A rendezvény moderátorának a szerepét Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő vállalta, aki elöljáróban röviden vázolta, hogy Háromszéken miként néz ki a helyzet, így kiderült, hogy jelenleg 62 olyan diák jár líceumba, akiknek a képességvizsgán az átlaga nem érte el az ötöst. Ez a háromszéki összdiáklétszámra levetítve 3,8 százalékot tesz ki.

Ezt követően sorban adta át a szót beszélgetőpartnereinek, akik jórészt a szórványból érkeztek, de Kovászna megye is képviselte magát. Kiderült, hogy vannak azonos problémák, és vannak olyan gondok, amik kimondottan a szórványt érintik és az ott élő magyarságnak egyenesen az itthon maradását fenyegetik.

Az elsőként felszólaló Váradi Izabella, a nagybányai Németh László Elméleti Líceum igazgatója szerint a szórványra nagyobb hatással van a tervezet, hiszen Máramaros megyében mindössze 80 magyar nyolcadikos végez, de számukra csak két magyar nyelvű osztályt indíthatnak, mert a szülők egy része úgy dönt: román nyelvű osztályokba íratja gyermekét. Szakiskolai osztályt próbálkozásaik ellenére nem tudtak indítani, így a rendelkezés esetükben esély nélkül hagyná a gyengébben teljesítő nebulókat, számukra az egyetlen megoldást azt jelentené, hogy más megyébe mennek továbbtanulni, vagy irány külföld – mondotta az igazgató.

Árnyaltabban fogalmazott az utána felszólaló Becsek Éva, a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Líceum igazgatója. Ő úgy ítélte: nem nehéz az ötös jegyet elérni, persze ahhoz szükséges, hogy a diák valamennyit tanuljon is. Ennek viszont az a hátulütője, hogy mivel átlagról van szó, így egy tantárgyból négyest író diák az átlagát egy jobb jeggyel ötös fölé tudja emelni, így a vizsga eredménye ilyen szempontból nem releváns, mondotta, azt hangsúlyozva, hogy oda kellene hatni: pályaorientációra kell nevelni a diákokat, de az csak a szülők bevonásával, a tanügyminisztérium közreműködésével és az iskolával közösen lehetséges.

A fürdővárosból érkezett pedagógus szerint a szakmai képzés sok gyerek számára előnyös lehet: Kovásznán például a vendéglátók nagyon keresik a szakácsokat, akik 3-4-szer többet is keresnek egy pedagógusnál. Hozzátette: az sem megoldás, hogy nekikezdjenek csak szakácsokat képezni, hiszen az űrt hamar be lehet pótolni, tehát nem ésszerű egyetlen szakmában futószalag-képzést végezni. A líceummal kapcsolatosan az volt a véleménye, hogy egy érettségi oklevél ma már semmire nem elég: egyetemet kell végezni, hogy valamit el lehessen érni, míg egy szakiskola három év után kenyeret tud adni egy végzős kezébe.

Toró Tibor, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója hangsúlyozta: nagy nehézségekkel küszködnek, mikor a romániai oktatásról, és azon belül az anyanyelvi tanításról kell statisztikát készítsenek, mert nem áll rendelkezésükre elégséges mutató. „A tanügyminisztériumi rendeletnek nagyobb a veszélye, mint amennyi megoldást kínál. Jelenleg 122 középiskolában működik líceumi oktatás magyar nyelven, de az alacsony diáklétszám miatt az utóbbi három évben már 12 iskola került válságos helyzetbe, mivel líceumi és szakiskolai osztályok indításához egyaránt minimum 15 diák szükséges. A szaktárca új rendelete miatt a következő tanévben újabb 9 középiskolának kell szembenéznie azzal a kihívással, hogy a 9. osztályba beiratkozott magyar diákok száma nem éri el a 15-öt, további 12 iskolában pedig ez a szám 20-nál alacsonyabb, tehát a következő években gondot jelenthet” – mondotta a kutatási igazgató.

A másik két felszólaló, Iliescu Júlia (a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum aligazgatója) és Antal Attila (a besztercei Andrei Mureșanu Főgimnázium aligazgatója) vészharangot kongatott: meglátásuk szerint a magyar nyelvű oktatás léte forog kockán a szórványban.

A hozzászólások sem hiányoztak a konferencia során, voltak, akik a diákok gyenge tudására hívták fel a figyelmet, más meg az asszimilációs törekvésről ejtett szót.

Az egyik, Brassó megyéből érkező hozzászóló felhívta a figyelmet: a székelyföldi magyarság ne bízza el magát, miután a szórványt az állam gépezete beőrölte, a tömbmagyarság következik.

Egy másik pedagógus szerint a nyolcadikból kikerülő diákok egy része félanalfabéta, nemhogy románul, hanem magyarul sem tudnak írni-olvasni, nincsenek tisztában a négy alapművelettel. Ennek tükrében rendszerszintű probléma van, de nincs mire számítani, mikor a tanügyminisztérium nem képes betartani a saját, rég kidolgozott oktatási tervet – vélekedett lemondóan.

A pódiumbeszélgetés végén a jelenlevők egyetértettek azzal, hogy egy átfogó adatbázis készítésére van szükség, hogy tisztán lehessen látni: hány diákot érint a rendelet magyarlakta területeken, de országos tanácskozás összehívására is szükség lehet, mert a román iskolák helyzetéről sincs kimutatás.