Ez év februárjában a berecki Szent Miklós templomban tartotta első hivatalos szentmiséjét Csomós László, aki a fiatalon elhunyt Máthé Róbert helyét foglalta el a nagyközség plébániáján. Az új lelkésznek számos terve van, és az eddigi tevékenysége hellyel-közzel kapcsolódott Szent Miklós püspökhöz, így mondhatni, a jótékonyságáról híres szent végigkísérte életútját.
Február 12-én Csomós László a Martonosban szolgáló paptestvére kíséretében vonult be a templomba, ugyanis Kovács Zsolt tisztelendő volt az, aki Máthé Róbert 2016-ban hirtelen bekövetkezett halála után beszolgált Bereckbe. A plébánosokat a helyiek nevében az egyháztanács főgondnoka köszöntötte, üdvözölve az új plébánost és reményét fejezve ki, hogy folytatni tudja az elődje által megkezdett munkát. Munka pedig bőven van és a sok tervet is szövöget a fiatal plébános.
– Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak!
– Sepsibükszádon születtem 1985. június 23-án, egy négygyermekes családban, szüleim munkásemberek. Mielőtt a teológiát Gyulafehérváron elvégeztem, a kisszemináriumban voltam és elvégeztem a kántoriskolát. A hétéves tanulmányaim után (2010. június 29-én szentelték pappá – szerk.) Gyergyószentmiklósra kerültem segédlelkészként, ahol két évet szolgáltam, közben a háromkúti plébániára is kijártam és a román pasztorációban is részt vettem, havonta kétszer román misét tartottam Bicaz Ardeleanu és Damoc településeken. Ezt követően Székelyudvarhelyre, a Szent Miklós plébániára helyeztek egy évig, eközben a Tamási Áron Gimnáziumban tanítottam a vallást és a lelkiséget. Székelyudvarhelyről visszakerültem Gyulafehérvárra, ahol a kisszemináriumban fegyelmi igazgatóként, azaz prefektusként dolgoztam és ez év február 2-ától kerültem Bereckbe.
– Mi fogadta Bereckben és milyen tervei vannak?
– Érdekes módon papi tevékenységem során végigkísért Szent Miklós – hiszen Gyergyószentmiklóson a Szent Miklós templomban, Székelyudvarhelyen szintén a szent nevét viselő plébánián tevékenykedtem – és a szeretetszolgálat, hiszen mindkét helyen az emberek iránti szeretet volt az irányadó. Amikor 2016 decemberében felkért a martosoni plébános, hogy segítsek a házszentelésben – és szentmisét is tartottam – észrevettem, hogy ismét egy Szent Miklós nevét viselő templomot befogadó településen vagyok. Akkor kértem, hogy amennyiben lehetséges, ide kerülhessek. Szeretném, hogy a berecki egyházközségben is megvalósuljon a szeretetszolgálat, és az itt élők is a szeretet kötelékével legyenek összehozva.
– Hogyan valósítaná meg ezt?
– Mindenekelőtt egy olyan közösségi házat építenék, ahová az ifjúság, az idősek, a betegek és az egyházközség tagjai összegyűlhetnek. Lenne benne hittanterem is – ez a plébánia udvarán kap majd helyet – továbbá konyhát, fürdőszobát és vendégszobákat is kialakítunk benne. Külső javításra szorul a plébánia épülete, de a legnagyobb, egyben a legtöbb pénzt felemésztő munkálat a templom teljes felújítása. A hittanteremre azért is szükség van, hogy a templom restaurálása idején legyen, ahol a szentmiséket megtartani. Ez a munkálat vélhetően több évet vesz majd igénybe, hiszen ki kell cserélni a nyílászárókat, felújítani a villanyhálózatot, megoldani a hangosítást és a fűtést is.
– Hogyan fogadták a helyiek?
– Szeretettel. Segítettek a költözésben, autót is biztosítottak ennek érdekében. Ezért köszönetet mondok az egyháztanácsnak, a gondnoknak, a Toro Impex Kft. vezetőségének, hiszen a Gyulafehérvárról való költöztetés mellett abban is segítettek, hogy megkezdődjön egy megújulási folyamat.