Diakónia: találkozó és számadás

Olvasóink között is bizonyára kevesen akadnak, akik olykor elgondolkoznak azon, vajon mi lenne idős betegeinkkel, a különböző okok miatt egyedül maradt és önmagukat ellátni már képtelen embertársainkkal, ha nem lenne a Diakónia Keresztyén Alapítvány, és ha nem lennének az alapítvány lelkes, önzetlenül és szeretettel dolgozó munkatársai, akik életük ezen nehéz szakaszában, segítséget, ápolást, jó szót nyújtanak számukra.

Az Erdővidéken immár kilencedik éve működő Diakónia alapítvány kedden, május 23-án ismét találkozóra, együttlétre, közös beszélgetésre szólította ellátottjait a baróti református templom gyülekezeti termébe. A szervezet helyi történetét is felelevenítették, és beszéltek arról, mi mindennel foglalkoznak azért, hogy az ellátottaknak, de nem csak nekik egy picivel jobb, boldogabb életük legyen.

A találkozó Tordai Árpád baróti református lelkész áhítatával kezdődött, aki a János evangéliuma 14. fejezetéből felolvasott vers alapján – „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök tihozzátok” – beszélt a Diakónia nagy űrt betöltő szerepéről, a szeretetről, arról az odaadásról és gondoskodásról, amelyet régebb a fiatalabb családtagoktól még megkaptak az idősek, de amelyre ma a megváltozott életkörülmények miatt már csak ritkán számíthatnak. „A Diakónia által végzett szolgálat önzetlen, szeretetből fakadó felajánlás azok számára, akiknek űr keletkezett életükben” – mondta.

Kezdeti nehézségek

Tóth Anna, az alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókjának igazgatója mindenekelőtt azoknak mondott köszönetet, akik kilenc évvel ezelőtti indulásukhoz segítséget nyújtottak, hiszen az első lépések korántsem bizonyultak könnyűnek. „El kellett magyarázni mindenkinek, hogy tulajdonképpen mit is akarunk mi csinálni, hogy ott vennénk át a gondoskodást, ahova a háziorvos keze már nem ér el. Hálával gondolok azokra, akik ezt megértették, és akik segítettek, hogy Kovászna megye három városában, köztük Baróton és a hozzá tartozó falvakban, továbbá a megye tizennégy községében meg tudjuk kezdeni a munkát. Erdővidéken – Bölön kivételével – mindenhol jelen vagyunk” – hangsúlyozta.

Külön megköszönte a segítséget azoknak az önkénteseknek, akik velük együtt járva a településeket, ajánlották a gondozásra szorulókat. Kitért arra, mi mindent tesznek: az ellátottaknak vérnyomást, vércukor-szintet mérnek, ápolják, kötözik őket, injekciót adnak, katétert cserélnek, ha kell, tisztába teszik, mosdatják őket, akár a bevásárlásaikat, gyógyszereik kiváltását is intézik. Mi több, 2008-ban abból a megfontolásból, hogy a beteg időseknek már nehéz a mosás, szociális mosodákat indítottak be; egy ilyen Baróton is működik, napi rendszerességgel. Aztán segédeszközök: járókeretek, kórházi ágyak kölcsönzésével is foglalkoznak, Baróton idősklubjuk, gyászfeldolgozó csoportjuk is van.

Készül a bentlakásos idősotthon

Terveikben szerepel egy bentlakásos idősotthon kialakítása, erre a célra Málnáson kaptak egy épületet, amelynek jelenleg zajlik a felújítása. Ha kész lesz, tizennégy ággyal fog működni. Továbbá önkéntesekkel az egyedül lakó idősek házainak, udvarainak rendben tartásáról is igyekeznek gondoskodni: idén október első hetére hirdették meg ezt az akciójukat, már ötven fiatal jelezte, hogy részt venne.

Az igazgatónő vetített képek segítségével felidézte az elmúlt években Erdővidéken szervezett találkozóik emlékét is, ezeket az idősek napja vagy éppen karácsony közeledtével rendezték az ellátottaknak. Külön köszönetet mondott a szolgálat két baróti munkatársának, Nagy Tündének és Bardóczi Tündének, akik már a kezdetektől a Diakóniánál tevékenykednek, lelkiismeretesen, hűségesen.

Nagy Tünde könnyeivel küszködve mondta el, annak idején nagyon örvendett ennek a munkahely-lehetőségnek, és bár a kezdet nehéz volt, úgy érezte, ez az a hely, ahol másokért, a rászorulókért szívvel-lélekkel tud tenni. A munkát azóta is végzi, és ígérete szerint folytatni is fogja, amíg csak lehet.

Tevékeny nyugdíjas kör

Dénes Kinga pszichológus az alapítvány égisze alatt 2014-ben Baróton indított nyugdíjas kör tevékenységéről ejtett szót. A Boróka Nyugdíjas Kör tagjai hetente, kedden 11 órától találkoznak a baróti vállalkozó-központ épületében, ahol a Diakónia baróti székhelye is van. A találkozókat „csendes körrel”, vagyis áhítattal kezdik, aztán a legkülönfélébb, számukra elfoglaltságot, kikapcsolódást nyújtó tevékenységekkel folytatják. Különböző termékeket készítenek, amelyekkel részt vesznek vásárokon, megünneplik közösen március 15-ét, a húsvétot, karácsonyt, fürdőre járnak, farsangot, nőnapot szerveznek, nemegyszer már közös kiránduláson is voltak. Legutóbb a bibarcfalvi Tordai Iluska és férje, Sándor segítségével bútorfestést tanultak. A klub tevékenységei iránt érdeklődő új tagokat továbbra is várják körükbe.

A találkozón végül szó esett az anyagiakról is. Az igazgatónő kifejtette, az alapítvány baróti fiókjának működéséhez elengedhetetlenül szükséges pénzügyi feltételek több mint felét, 55%-át a helyi önkormányzat biztosítja, a pénz 11%-át kapják a megyei tanácstól, 6% maguknak az ellátottaknak a hozzájárulása, 28% pedig pályázati forrásokból származik, például a romániai Családügyi és Szociális Védelmi Minisztériumtól. Tóth Anna minden támogatónak ezúton is megköszönte a segítséget, és reményét fejezte ki, hogy velük együtt, közösen továbbra is végezni tudják munkájukat odaadással, szeretettel, ahogy eddig is tették.