Első IKA művésztelep

A Bod Péter szülőfaluja felső végén megbúvó öreg vártoronyra, de ugyanakkor – mozaikszóként – az Ika Képzőművészeti Alkotótáborra is utal nevében az művésztelep, ami múlt héten zajlott Csernátonban, és amit hagyományteremtő szándékkal indítottak útjára. A kezdeményezés ötletgazdája a Kolozsváron élő, de csernátoni születésű Székely Géza képzőművész.

Pezsgő kulturális élet zajlik Csernátonban, hiszen egymást érik a különböző rendezvények. Július végén néptáncegyüttesek találkozóját tartották, alig egy hete ért véget a harmadik huszár- és katonadal-találkozó, tegnap pedig az egyhetes IKA művésztelepen készült munkák kiállításmegnyitóját is megtartották a Sylvester Lajos Községi Könyvtár pincegalériájában. Az alkotótáborban több gyerek, egyetemista és veterán képzőművész fogott kézbe ecsetet és ceruzát, hogy műveiben visszatükrözze mindazt, amit Csernáton nyújt a nagyvilágnak. Szerencsére a nagyközség nem szűkölködik látnivalókban, így az Enikő Panzióban, a sportcsarnokban és a Haszmann Pál Múzeumban alkotó művészeknek nem volt hiányuk ihletben.

Kis ötletmagról fakadó nagy fa
A művésztelep lakóit Salamon Ferenc ny. tanár kíséretében kerestük fel. Volt kollégánk jelenléte nem a véletlen műve, hiszen a tulajdonát képező ex librisek közszemlére helyezésével, illetve könyvének bemutatásával járult hozzá az alkotótábor tevékenységének gazdagításához. Székely Gézával a múzeumkertben futottunk össze, lapunknak ő számolt be a szeptember 1–9. között zajló, a helybéli diákok bevonása végett újszerűnek számító táborral kapcsolatos tudnivalókról.
„A Végh Antal Általános Iskola mintegy tíz tanulója is részt vesz a táborban, őket már nyáron igyekeztem felkészíteni a szabadtéri munkára. Azért gondoltunk gyerekek bevonására, hogy általuk a település lakóit is megnyerjük az alkotótábor számára” – magyarázta a művészember, aki szerint a gyerekek nagyon jó közvetítőknek bizonyultak. Háromszéken kívül Brassóból, Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Tasnádról és Debrecenből is jöttek képzőművészek. „Az alkotások csernátoni vonatkozásúak, de persze a környékbeli települések arculatát is megörökítjük. Vannak alkotók, akik látványszerűbben álltak a témához, mások meg áttételesebben fogalmaztak munkáikban. Reméljük, hogy idővel sikerül egy helyi képtárat megalapozni, ebben a múzeum lehet segítségünkre” – beszélt a jövőbeli elképzelésekről az alsócsernátoni Kocsisok utcájában 1958. február 3-án született grafikus, festő és könyvillusztrátor.
Zárószóként elmondta: reméli, a falu vezetősége a továbbiakban is lát fantáziát a művésztelepben, hiszen az akár a falu védjegyévé nőheti ki magát, így egyféle reklámként, turistacsalogatóként is felfogható. „Közösségépítő és -erősítő szerepe van az ilyen kezdeményezésnek az atomizálódott világban, az itt hagyott munkákat máshol is be lehetne mutatni, ugyanakkor jó alkalmat biztosított most is írókkal és költőkkel találkozni” – mondotta az ötletgazda.

Fel kell karolni a tehetségeket
A marosvásárhelyi Kentelki Gábor a bukaresti képzőművészeti egyetemen tanul festőművészetet. A másodéves egyetemista érdeklődésünkre elmondta: az alkotótáborokat jó kezdeményezéseknek tartja, ugyanis az idősebb képzőművészektől sokat lehet tanulni, főleg olyan dolgokat, amire a főiskolán nem térnek ki, csak gyakorlatban, a „harcedzettebb veteránoktól” lehet hallani erről. A sportcsarnokban alkotó ifjú művész ott jártunkkor a múzeumban készített fényképek alapján próbálta visszaadni az intézmény sajátos hangulatát.
Vass Csaba grafikus a Szatmár megyei Tasnádról érkezett, ő már veteránnak számít. „A tábor nagyon jól meg van szervezve, a település bőven szolgáltat ihletforrást. Azt, hogy a csernátoni – az Incitato és a bálványosi Art Camp mellett – immár a harmadik alkotótábor Kézdiszéken, rendkívül pozitívan értékeli. „Az ilyen táborokban futnak össze a különböző helyekről érkező emberek, ily módon különböző népek alkotókultúráját lehet megismerni és megismertetni” – summázott a képzőművész, aki a Tasnádról vegyes technikával készített rendkívül élethű, minuciózus alkotásait is megmutatta beszélgetésünk végén.
A brassói Csutak Leventével már a bálványosi Incitato táborban is találkoztunk, most ismerjük, most az Enikő Panzió teraszán, alkotás közben leptük meg. Elöljáróban elmondta: csernátoni kötődése van, ugyanis édesanyja a községben tanított, így édesapja ide járt udvarolni, mondhatni a szíve csücske a falu. Csernáton alaposan kivette részét az 1848-as szabadságharcból – elég, ha csak Végh Antal nevét említjük –, így háromszéki ’48-asok, többek között a gidófalvi Czetz János, a laborfalvi Berde Mózes és gróf hidvégi Mikó Imre arcmásai díszelegnek a grafikus nagyméretű, aprólékos munkáján. Az egyetlen nem háromszéki Kossuth Lajos, de fontosnak tartotta, hogy ő is megjelenjen a háromszékiek társaságában.
A múzeum udvarán a gyerekek egy részét a kályhakiállítást felvonultató alagsorban, a többieket pedig sátor alatt találtuk lázas munka közben. Pakó Júlia például a múzeum virágoskertjét rajzolgatta, festegette. Szerényen elmondta: bár tetszik neki a képzőművészet, szeret is rajzolni, de úgy érzi, nincs elég kézügyessége. Székely Géza ezt gyorsan megcáfolta, mondván: nem elég a kézügyesség, a művészetet akarni is kell. „Ahogy szokták mondani: eszi a fene, vagy nem eszi. Ha eszi a fene, akkor fél tehetséggel is csodákra képes az ember, ha pedig nem eszi, akkor nagy tehetség mellett sem viszi semmire” – biztatta Júliát.
Mi pedig úgy gondoljuk, jó lenne, ha a táborra is érvényes maradna ez a megállapítás – legyen akarat a folytatásra. <<