Erőre kapott Friderika

Már nem is nevezhető kicsinek Friderika, a kézdivásárhelyi kutyamenhelyre Lemhényből bekerült gólyafióka. A vándormadár megszokta az emberek közelségét és a kutyáktól sem idegenkedik.

A gólyák kelepeléséhez hasonló hanggal, illetve máj- és zúzadarabkákkal hívta magához a Friderika névre hallgató, az udvaron tébláboló gólyát Forró Béla, a kutyamenhely vezetője. A vándormadár sípoló, kattogó hanggal válaszolt, majd összeszedegette a fűre dobált ételdarabokat. A kisgólya sokat fejlődött utolsó látogatásunk óta.

Forró Béla, a Székely Kutyaklub elnöke kifejtette: örömmel és egyben aggódással nézi, hogy miként fejlődik a mondhatni tollcsomóként a menhelyre bekerült kisgólya, amely most már jól tud járni, a szárnyait is terítgeti. Örömmel, mert a madár biztos, hogy életben marad, de aggódással amiatt, hogy nagyon megszokja az emberek és a telepen levő más állatok társaságát. „Nálunk az állatok harmóniában élnek, megszokják egymás társaságát, így nem jelentenek veszélyt egymásra. Viszont ha Friderika majd repülni tud, és leszáll néhány elvadult kutya mellé – amiknek látványa nálunk mindennapos – baj is lehet belőle. Így azt szeretném, ha a gólya is megtehetné a szokásos vándorútját, élné a vándormadarak életét. Ez az állapot nem nevezhető ideálisnak” – fejtette ki a menhely vezetője. Ezt erősíti az a tény is, hogy a menhely házőrzője egy „hamisnak” nevezhető eb, ami ugyan nappal nem látható, de éjjel agresszíven őrzi a területét. Ennek ellenére jól megvan Friderikával, akivel a kutya még az ivóvízét is megosztja, mi több, az ebet befogadó lefödés árnyékába húzódik be. Szent a béke közöttük.

Forró Béla egyébként örömmel nézi a gólya fejlődését, és mivel a Facebookon is megosztottak pár képet és videót Friderikáról, annak köszönhetően pedig gyerekek is érkeznek a szentkatolnai út mellett levő telepre, hogy rácsodálkozzanak a gólyára, hiszen ezek a madarak normális esetben is nagyon közel, de valójában nagyon távol vannak tőlünk.

A gólyafióka két másik testvérével került Kézdivásárhelyre, miután a Lemhényben levő fészküket egy nagy eső lemosta. A fészekben összesen öt kismadár volt, kettő az esés következtében elpusztult, így most már Friderika az egyetlen, amely megmaradt a pórul járt vándormadarakból.

A menhelyen van még a Lizzy névre hallgató dámszarvas tehén, ami már a telepen adott életet a Bambi nevű gidának. Ők is már bátrabbak, az idegen hangokra nem félelemmel, hanem érdeklődéssel reagáltak. Bambinak a fején már formálódnak a kis szarvai, az anyja Nyáguly Sándor adományaként került a kutyamenhelyre, és az állatsimogató tevékenység egy újabb elemét képviseli a legkisebbek nagy örömére.