Erős, egységes iskolát szeretne

A tanév elején Barót polgármesterét faggattuk az iskolákkal kapcsolatos elképzeléseiről, az intézmények helyzetéről, gondjairól, jövőbeli tervekről.

– Polgármester úr, konkrétan mi a város feladata az oktatási intézményekkel kapcsolatban, mire figyelnek oda hangsúlyosabban?

– Az oktatás számára a személyzeti költségeket teljes egészében, a működési költségeket részben az állami költségvetés biztosítja, a szakmai irányítást pedig a tanfelügyelőség látja el. A város az iskola épületállományának a tulajdonosa, ennélfogva minden főjavítás, modernizáció kezdeményezője és felelőse, emellett a működési feltételekhez szükséges kiegészítő pénzügyi alapokat is biztosítania kell. A folyó javításokat, a kisebb jelentőségű felszerelések és a fogyóanyagok beszerzését az iskola saját hatáskörében végzi, ebbe az önkormányzat nem szól bele. Az idén fontos szempont volt, hogy ne csak az épületekbe, hanem a tanrenden belüli és azon kívüli oktatási folyamatokba is jelentős összegekkel szálljunk be.

– Milyen állapotban vannak az iskolaépületek, kielégítő-e a helyzetük?

– A város legnagyobb beruházása a líceumi osztályok számára készülő új iskolaépület, itt a munkálatok közel fele van elvégezve, 2022 szeptemberére készen fog állni. A jövő héten nyújtjuk be a Környezetvédelmi Alaphoz az 1969-ben átadott főépület teljes, főként hőenergetikai rehabilitálását célzó pályázatunkat. A jövő esztendőben látunk neki a régi tornaterem és a régi iskolaépület felújítási tervének, ugyanakkor Bibarcfalva és Felsőrákos iskolaépületének a teljes felújítási tervét is el fogjuk készíttetni, mivel ezek vannak a legrosszabb állapotban. Még idén felhozzuk az alagsorból a földszintre Köpecen az illemhelyet, és kialakítjuk a fogyatékkal élők feljáróját. Bodosban két tanterem teljes felújításon esett át, Miklósváron az oktatás a katolikus egyházközségtől bérelt épületben zajlik, amelyet a tulajdonos karban tart, és folyamatosan fejleszt. A Cimbora Napközi Otthon épülete az elmúlt időben jelentős beruházásokban részesült, egy kis ékszer a többi épületünkhöz képest.

– Milyen problémákat tapasztalt az elmúlt tanévben, ezek megoldása mennyire függ a polgármesteri hivataltól?

– Egy év kevés ahhoz, hogy tendenciákat lehessen felismerni – annál is inkább, hogy nagyrészt online oktatás folyt. Tízéves görbén lehet ábrázolni a diákság folyamatos létszámcsökkenését. 2011 és 2021 között a két iskolából 514 diák tűnt el, félszáznál is több elemi osztályos és gimnazista diák egyik szomszédos községünk iskoláiba jár, és az Erdővidéken végzett nyolcadikosok mintegy negyven százaléka nem választja középiskolai tanulmányai színhelyéül líceumunkat. Mindez komoly aggodalommal tölt el, mivel kétségkívül a tanintézményekbe vetett bizalom erózióját fejezi ki. Segíteni próbáltunk egyrészt azzal, hogy – előzmények nélküli – alapot hoztunk létre a tehetséggondozó program számára, amely az első félévben valósul meg, de azzal is, hogy én magam is végigjártam az erdővidéki iskolák nyolcadikosait az igazgató úrral és a diáktanács tagjával azért, hogy több diákot próbáljunk bevonzani a kilencedik osztályba. A megcsorbult bizalmat bár nem lehet egyből ezekkel a gesztusokkal visszaállítani, de megállapíthatjuk, hogy volt eredménye ezeknek a lépéseknek: a diákok létszáma ebben a tanévben nem változott érdemben az előzőhöz képest, miközben az előző tanévben még 73-mal csökkent a 2019–2020-as tanévhez hasonlítva.

– Baróton egy idő óta beszédtéma az iskolák, a líceum és az általános iskolák összevonása. Ennek milyen előnyei vagy hátrányai lehetnek? Mikorra várható ez az összevonás?

– Az elmúlt évtizedben a líceum elveszített 700 diákból 300-at, ez 42%-os fogyás. Még egy ilyen évtized, és a líceumi oktatásnak Erdővidék központjában emléktáblát állíthatunk. Akkor majd nem lesz kérdés, hogy össze kell-e vonnunk bármit is valamivel. Vissza kell szereznünk a kilencedikbe készülő erdővidéki diákok és szüleik bizalmát azáltal, hogy felmutatjuk: erős, egységes, az intézményi, tanári folytonosságot legalább Barót és települései szintjén felmutató tanintézményt építünk ki, amely a kezdetektől az érettségi szintig egyazon struktúrában, egyazon elvek szerint oktatja, neveli az ifjúságot. Előnye az egységes – és elvárásaim szerint: megjavult – intézményi imázs (amiben sokkal több pozitívum rejtőzik, mint amit első pillantásra feltételezünk, gondoljunk csak a megyeszékhely nagyhírű, az elemitől a végzős évfolyamig oktató iskoláira), a tanári, osztályfőnöki folytonosság lehetősége, a tanári normák mostaninál teljesebb lefödése az adott diszciplína óráival, egységes menedzsment és adminisztráció. „Hátránya”, hogy új rendet kell rakni mindenben, a fejekben is. Az összevonásról az önkormányzat 2022. január végéig dönt, jóváhagyása esetén az új intézmény 2022. szeptember elsejével áll fel, ezt a döntést a következő hónapokban alaposan előkészítjük. Az átszervezés kérdésében a jogi felelősség a helyi tanácsé, az önkormányzatnak az iskolák mellé állásának minősége viszont leginkább a polgármester hozzáállásától függ.

– Ha ön most kezdené a kilencedik osztályt, a baróti líceumba iratkozna?

– Annak vagyok a híve, hogy mi, akik ezen a vidéken élünk, együtt kell legyünk jóban és rosszban egyaránt, csakis így kovácsolódunk összetartó és erős közösséggé. A mi közösségi, érdekérvényesítő erőnk egyenes arányban áll azzal, hogy hányan élünk életvitelszerűen Erdővidéken, hányan kelünk, fekszünk és dolgozunk itt. Aki Erdővidéken született, annak – nagyon kevés, speciális tehetségű, elhivatottságú kivételtől eltekintve – a baróti oktatás jó volt, és jó tud lenni. Akkor is hiszek a baróti líceumi oktatásban, ha az elmúlt évtized adatai azt bizonyítják, lejtmenetben van. Ezért ma is kizárólag a baróti líceumba iratkoznék, ahogyan tettem azt 1987-ben is, és ahogyan a gyermekeim is tették, és úgy gondolom, hogy ebbéli hitem ezeknél a tényeknél nagyobb bizonyításra nem szorul. Elemezve a végzős gimnazisták adatait, azt kell viszont fájdalommal megállapítanom, hogy minél felkészültebb egy diák nyolcadik végén, annál nagyobb az esélye, hogy ne a baróti líceumot válassza, mert nem érzi elég erősnek ezt tanulmányai folytatásához. Ezen viszont lehet és kötelességünk is javítani.

– Ön hogy látja a baróti oktatás jövőjét?

– Az összevonás révén létrejövő erős, egységes, jól felszerelt, motivált tanári közösséggel rendelkező új tanintézményben, amely mellett a segítség szándékával szorosan ott áll az önkormányzat, olyan feltételeket fogunk biztosítani az oktatásnak az épületi adottságok, a taneszközök, valamint a különféle programok révén, amelyek a lakhelyhez való közelséggel ötvözve meggyőző ajánlatot fognak nyújtani diáknak és szülőnek egyaránt, egyben hitelesen felmutatva, hogy a baróti líceum megadja mindazt a tudást, amely akár a továbbtanuláshoz, akár a szaklíceumi vagy szakiskolai végzettséggel történő munkába álláshoz szükséges.

– Mit kíván a pedagógusoknak, diákoknak az új iskolai évben?

– A pedagógusoktól mindössze annyit kérek, amit természetszerűleg ők maguk is adnak: hogy tudásuk legjavával álljanak az oktatás szolgálatába. Kívánom, hogy a befektetett munkájuk arányá-ban részesüljenek közvetlenül vagy diákjaik által elismerésben és szakmai megbecsülésben. A diákoknak jelenléti oktatást, pezsgő iskolai életet, kreativitásuk megvalósíthatóságát kívánom, és arra hívom fel a figyelmüket, hogy ne feledjék: a tanulóévek határozzák meg későbbi évtizedeiket, a most befektetett idő, energia, szorgalom a későbbiekben sokszorosan megtérül!