Tíz éve keresik a kincset
Többek között táncház, koncert és látványos gálaműsor várja az érdeklődőket december 22-én, vasárnap a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnokban. Így ünneplik a tíz éve alakult Kincskeresők Néptáncegyüttest.
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Baróton már sokadik alkalommal szervezik meg ezt a foglalkozást: a tojásíró délután állandó vendége, oktatója ezúttal is a kisbaconi Zsigmond Ibolya volt, aki már negyven éve foglalkozik tojásírással, és a legelső ilyen múzeumi foglalkozáson is jelen volt.
A tojásírás mellett a számos érdeklődő, ugyancsak az ezelőtti évekhez hasonlóan, a tojáspatkolás fortélyos művészetét is elleshette a múzeum Kászoni Gáspár-termének egyik sarkában foglalatoskodó, bodosi Józsa Józseftől. A mester fúrt, faragott, kalapácsolt, rendkívüli, a szemnek is igencsak tetszetős kézügyességgel készítette a miniatűr patkókat, patkószegeket, melyek aztán rákerültek a gondosan megválogatott tojásokra. Lámpával átvilágítva vizsgálták meg, nincs-e akár egy hajszálvékony repedés a tojásokon, hiszen akkor kárba veszhetett volna a munka. Érdekes volt, ahogy lányok, asszonyok követték keze munkáját, némelyikük ki is próbálta, hogyan kell kikalapálni a vékony patkószeget.
Józsa József több mint tíz éve már, hogy tojáspatkolással foglalkozik, mint lapunknak a korábbi években elmondta, legfőképp csak a maga örömére csinálja, ritkán fordul elő, hogy elajándékozzon, még ritkábban, hogy eladjon belőlük.
Sokan írtak a tojásíró kesicével is, annyian, hogy csak óvatosan lehetett mozogni a teremben, nehogy meglökjük a kezét valakinek, aki épp mintát rajzolt a tojásra, így Zsigmond Ibolyának is bőven akadt dolga, felügyelni, követni a mintákat írókat. A motívumokból szemléltetésképpen többféle is ki volt téve papírlapra lerajzolva az asztalokra, így volt ahonnan válogatni, tetszés és kézügyesség szerint, hiszen, mint a tojásírók elmondták, nem épp olyan egyszerű megrajzolni, pláné a bonyolultabb mintákat. Zsigmond Ibolya szerint épp ezért lényeges minél fiatalabb korban elsajátítani a tojásírást, hogy aztán kikristályosodjon, szeret-e valaki ezzel foglalkozni, van-e türelme hozzá. A munkafolyamatnak megfelelően a megírt tojásokat aztán megfestették, a fölösleges viaszt letörölték róluk, és végül szalonnával fényezték őket, így ki-ki büszkén vihette haza alkotását.
Mondhatni összegzésképp, hogy a baróti tojásíró és -patkoló foglalkozás sikeres volt, sok érdeklődővel, ami azt is jelenti, sokan vannak még követői szép hagyományainknak. Sőt, évről évre mintha egyre többen lennének.