Évről évre egyre többen

Erdővidék Múzeumában, húsvétra hangolódva, az elmúlt évek hagyományához híven, idén is tojásíró délutánt szerveztek, melyen kicsik és nagyok egyaránt szakavatott kezektől tanulhatták el az Erdővidéken, így Barót környékén is még élő tojásírás művészetét.

Baróton már sokadik alkalommal szervezik meg ezt a foglalkozást: a tojásíró délután állandó vendége, oktatója ezúttal is a kisbaconi Zsigmond Ibolya volt, aki már negyven éve foglalkozik tojásírással, és a legelső ilyen múzeumi foglalkozáson is jelen volt.

A tojásírás mellett a számos érdeklődő, ugyancsak az ezelőtti évekhez hasonlóan, a tojáspatkolás fortélyos művészetét is elleshette a múzeum Kászoni Gáspár-termének egyik sarkában foglalatoskodó, bodosi Józsa Józseftől. A mester fúrt, faragott, kalapácsolt, rendkívüli, a szemnek is igencsak tetszetős kézügyességgel készítette a miniatűr patkókat, patkószegeket, melyek aztán rákerültek a gondosan megválogatott tojásokra. Lámpával átvilágítva vizsgálták meg, nincs-e akár egy hajszálvékony repedés a tojásokon, hiszen akkor kárba veszhetett volna a munka. Érdekes volt, ahogy lányok, asszonyok követték keze munkáját, némelyikük ki is próbálta, hogyan kell kikalapálni a vékony patkószeget.

Józsa József több mint tíz éve már, hogy tojáspatkolással foglalkozik, mint lapunknak a korábbi években elmondta, legfőképp csak a maga örömére csinálja, ritkán fordul elő, hogy elajándékozzon, még ritkábban, hogy eladjon belőlük.

Sokan írtak a tojásíró kesicével is, annyian, hogy csak óvatosan lehetett mozogni a teremben, nehogy meglökjük a kezét valakinek, aki épp mintát rajzolt a tojásra, így Zsigmond Ibolyának is bőven akadt dolga, felügyelni, követni a mintákat írókat. A motívumokból szemléltetésképpen többféle is ki volt téve papírlapra lerajzolva az asztalokra, így volt ahonnan válogatni, tetszés és kézügyesség szerint, hiszen, mint a tojásírók elmondták, nem épp olyan egyszerű megrajzolni, pláné a bonyolultabb mintákat. Zsigmond Ibolya szerint épp ezért lényeges minél fiatalabb korban elsajátítani a tojásírást, hogy aztán kikristályosodjon, szeret-e valaki ezzel foglalkozni, van-e türelme hozzá. A munkafolyamatnak megfelelően a megírt tojásokat aztán megfestették, a fölösleges viaszt letörölték róluk, és végül szalonnával fényezték őket, így ki-ki büszkén vihette haza alkotását.

Mondhatni összegzésképp, hogy a baróti tojásíró és -patkoló foglalkozás sikeres volt, sok érdeklődővel, ami azt is jelenti, sokan vannak még követői szép hagyományainknak. Sőt, évről évre mintha egyre többen lennének.