Fergeteges ribizliünnep

Kicsiből is lehet jót és látványosat szervezni – talán így foglalhatjuk össze azt a tájékoztató jelleggel bíró népünnepélyt, amit az Angustia Leader csoport a helyi önkormányzattal közösen hozott össze Esztelneken, és ami egy 12 részes rendezvénysorozat második részét képezte, ugyanis a pályáztató egyesület első alkalommal Gelencén szervezett hasonlót, hogy ismertesse a tevékenységét és felkarolja a helyi értékeket. Így a CD-vel érkező „nylonegyüttesek” fellépésében, a miccsezésben és sörözésben kimerülő más népünnepélyek után felüdülést jelentett részt venni a rendezvényükön, amit lapunkban tévesen falunapoknak harangoztunk be.

Székely termékek seregszemléje

A sör, kolbász és miccs persze itt sem hiányzott, hiszen két helyen is lehetett fogyasztani ezekből, viszont bőven volt más látnivaló a rendezvényen, ami a községháza előtti útszakaszon, illetve a művelődési otthon előtti kis téren zajlott. Az Angustia Egyesület ugyanis a bóvliárusok helyett most is a helyi termelőket, különböző környékbeli kézműveseket hívta meg a rendezvényre, így a kínai lufikat és más haszontalanságokat kínáló kereskedők helyett kizárólag székely termékek seregszemléje valósult meg.

A „Feketeribizli ünnepe” névre keresztelt rendezvényre így a kézdivásárhelyi Sylvester Attila húskészítményekkel, a csernátoni Jancsó Enikő különböző zöldségfélékkel, a kurtapatakon méhészkedő Deák Mihály méztermékekkel, a csernátoni Radu József és Ibolya, illetve Gajdó Irén kézműves termékekkel, a kézdiszentléleki Sterczer Sándor tejtermékekkel, a kurtapataki Kelemen Csaba tejtermékekkel, a gelencei Szima Mária népi ruházatokkal érkezett. Ugyanakkor a gelencei Timár István jóvoltából a zsindelykészítés rejtelmeibe lehetett betekintést nyerni, a rendezvény névadójának számító gyümölcsből, a fekete ribizliből készített szirupot és bort pedig a csernátoni Mágori István hozta el Esztelnekre. Ez bizonyára furcsának tűnhet olvasóinknak, viszont a kommunizmusban a kézdiszéki ribizlitermelés fellegvárának számító Esztelnek ilyen vonatkozásban ma már mindössze egy kis végvár: a gyümölcstermesztés csak házaknál történik, nem ipari mennyiségben. Pedig valamikor a faluban borpalackozó is működött, amiben a Goliat névre hallgató, gyógyszerszámba menő itókát palackozták (ennek történetére a következő körképünkben bőven visszatérünk! – a szerk.).

A sátraknál szép számban voltak nézelődők és vásárlók is, pár érdekes dolgot is megtudtunk, szóba elegyedve a kereskedőkkel. Jancsó Enikő elmesélte: viszonylag kis – de nehézség szempontjából nagy – területen foglalkoznak zöldségtermesztéssel. Azért van nehezebb dolguk, mivel a paradicsom, paprika stb., amit előállítanak, bionak fogható fel, ugyanis nem használnak semmiféle kémiai anyagot tartalmazó vegyszert, mindössze természetes tápoldatokat. Biotermelői minősítéssel nem rendelkeznek, mivel azt megszerezni eléggé körülményes, számtalan engedélyre és sok pénzbe kerülő bevizsgálásra van szükség – részletezte a tudnivalókat Enikő, akinek a standjánál többek között francia lila paradicsomot és spanyol lapos paradicsomot, illetve koktélparadicsomot is lehetett vásárolni. Deák Mihály méztermelő elmondta: az idei év nem kedvezett a méhészeknek, de nem panaszkodik, már csak azért sem, mert értelmetlen lenne. A méhész szerint a hűvös idő nem kedvezett a virágérésnek, így a méhek idén nem tudtak annyi mézet begyűjteni, mint előző években. A szervező Angustia Egyesület standjánál a különböző pályázati lehetőségekről lehetett érdeklődni, a 2017–2019-es periódusra vonatkozó tételekről magyar és román nyelvű tájékoztató füzetecske is készült.

Szekértoló verseny és néptáncgála

Délelőtt 11 órára volt beharangozva a szekértoló verseny, amire a kiírás értelmében öttagú csapatok nevezhettek be, azzal a kikötéssel, hogy az egyik tagnak székely ruhába beöltözött menyecskének kell lennie. A verseny ugyanis picit meg volt „fűszerezve”: a mintegy kétszáz méteres sávon több ízben meg kellett álljon a négy férfi által tolt ráfos szekér: először szénabálákat, utána búzászsákokat kellett felrakjanak a versenyzők, majd a cél előtt még egy megálló volt, ahol a menyecskék is szerephez jutottak: a távon a kezükben tartott tálcán levő üres üvegpoharakat (ezek a verseny alatt nem szabadott eltörjenek) gyorsan borral kellett megtöltse, a versenyzők felhajtották (még az esetenként vonakodó lányok is, a népes közönség biztatása közepette), s csak ezután állt meg a stopperóra.

Elsőként az Angustia tagjai mutatták meg a szekértolás menetét, versenyen kívül. Megméretkeztek viszont a Perkő Néptáncegyüttes tagjai (idő: 1:33 perc), az esztelneki néptáncosok (1:22), az esztelneki fiatalok (1:00), a helyi tanácsosok (0:58) és a csernátoni Pántlikácska Néptánccsoport tagjai (1:09), akik a ceremóniamester szerepét betöltő András Loránd mérafalvi néptáncoktató biztatása és csipkelődése közben szenvedtek meg a szekértolással. Az első helyezettek egy bárányt, az ezüstérmesek egy kakast és egy tyúkot, míg a harmadik helyen befutó szekértolók egy zsák újpityókát és zöldségeket nyerhettek a produkció végén, a közönség pedig egy nagyon vidámra sikeredett délelőttöt tölthetett el.

Az iskola kertjében is zajlott a tevékenység: ott egy nagy üstben a vendégeknek és meghívottaknak szánt pityókatokány rotyogott egy méretes üstben. Kora délután néptáncgála kezdődött a kultúrotthonban a csíkszeredai Kedves zenekar közreműködésével, fellépett a Perkő Néptáncegyüttes és az Esztelneki Néptánccsoport. Délután Gál Mária kertészmérnök, a gyergyóalfalusi Ribes Egyesület elnöke és Zágoni Elemér csíkkarcfalvi főgyógyszerész tartott előadásokat a kultúrotthonban, majd a nap bállal ért véget, zenélt Bandi Tamás és bandája.

Salamon Balázs, az Angustia Egyesület képviselője érdeklődésünkre elmondta: félévente szerveznek hasonló rendezvényt, és mindig a helyi értékeket fogják előtérbe helyezni. A következő rendezvényük jövő évben lesz, vélhetően Kézdiszentkereszten, ahol a borvíz és az állattartás témaköre kerül előtérbe. 

További fotók itt.